Jászfényszarun is emlékeztünk a Redemptiora

Az utóbbi években a Fényszaruiak Baráti Egyesülete szervezésében Jászfényszarun is emlékeztünk a Redemptiora. Az Országgyűlés 2014-ben emléknappá nyilvánította a jászkun hármas kerület önmegváltását – a redemptiót – lehetővé tevő diploma aláírásának napját, május 6-át. Ezében szombatra esett az emléknap, FÉBE a soros Elnökségi ülése előtt 14 órakor az óvárosháza - 1995. június 30-án - elhelyezett Redemptio-emléktáblánál koszorúzási ünnepséget szervezett.
Dr. Kiss Dávid Sándor alelnök köszöntő szavai után, a FÉBE elnöke tartott rövid megemlékezést.

A beszéd helyi vonatkozású eseményeket, adatokat idézett fel. Mikor lehetőség nyílott a visszavásárlásra, megindult a kerületekben a felmérés, hogy egy-egy községre eső megváltási összeget meghatározzák. Jászfényszaru területe 12.681 katasztrális holdra becsülték, ami után a megváltási összeg 9.000 rhénes arany forintot tett ki, míg Kara puszta felének 4.766 kh-ja 4.000 forintot számlált. Jászfényszarun az a furcsa helyzet állott elő, hogy a település lakóinak tulajdonába került földterületnek 27,5 %-a a község határától kb. 80 km-re esett. Az egész fényszarui határt felosztva kötel földterületekre – egy kötel föld 56 kh-at jelentett – a 225,5 kötelnél egy kötelre 57 Ft 40 garas megváltási összeg jutott. Az első körben bejegyzett 78 család földterület jegyzéséből a lakosok anyagi helyzetére is lehet következtetni. A megoszlás a következő volt: 0,5 kötél földet 23 család, 1 kötelt 20 család, 1,5 kötelt 15 család, 2 kötelt 1 család, 3 kötelt 15 család, 4 kötelt 3 család, és 4,5 kötelt 1 család igényelt. A legkisebb 28 kh, a legtöbb 252 kh földterületet tett ki. Az igénylők a kivetett 13.000 Ft-ból saját erőből csak 27 %-át tudták fedezni, 73 %-ra Jászfényszaru 9.460 Ft kölcsönt vett fel. Bizonyos parockusoknak (kerületi vagy körpapnak nevezhetők, amennyiben több hitközségnek volt lelki pásztora) 1.910 forint, Eperjesi kereskedőknek 5.500 forint, Aszódra 1.500 forint és saját kebelbeli nemeseknek a tartozás (helyi lakos, akinek fölös pénze lehetett) 550 forint. A felvett kölcsönt a lakosság igyekezett mielőbb visszafizetni, mert a kamatok is jelentős összeget tettek ki.
A földmegváltási ár mellett a jász és kun közösségre hárult a nádori fizetéshez való évi 12.600 Ft, ebből Jászfényszarura 414 forint jutott.
Községenként kellett hozzájárulni az 1.000 lovas katona kiállításához. Ez hamar megtörtént, de a fenntartásuk, élelmezésük és a rokkantak, elhaltak pótlása újabb viták forrásává vált. Végül a hadi kincstár kötelezettségévé tettek e feladatot.
A vezető redemptusi réteg között jogi egyenlőség állott fenn, a falu vezetése többnyire demokratikusnak volt tekinthető. Ügyeltek arra is, hogy túlzottan nagy vagyoni különbség ne jöhessen létre. Ezt a célt szolgálta a megváltott föld nagyságának maximálása, ami 4,5 kötelben lett meghatározva. A földek tulajdonjogi változásakor a községi tanács döntően beleszólt az új tulajdonos személyének kiválasztásába.
   Miért vállalták a lakosok a redemptiót? Fodor Ferenc (1887-1962) geográfus, kartográfus-történész fogalmazta meg: „Maguk szabták meg maguknak a gazdálkodási formát, ami alól a község egyetlen tagja sem vonhatta ki magát. A község, mint gazdasági közösség az 1800-as évek közepéig fenn maradt. A magvaszakadt család (örökös nélkül) földjét nem a kincstár, hanem a község örökölte…”
   A nagy anyagi áldozatot követelő megváltás 1751-ben sikeresen lezárult. Jászfényszaru és a többi jász település lakói kifizették a kirótt összegeket és most már maguk hasznára folytatták a gazdálkodást birtokaikon.
   A beszéd elhangzása után Győriné dr. Czeglédi Márta és a FÉBE elnöke koszorút helyezett el az emléktáblánál.
   A beszéd összeállításához felhasználtam 2003-ban a FÉBE kiadásában megjelent Lantos Péter: Jászfényszaru története című könyv Redemptio fejezetében leírtakat.
Tóth Tibor