A Fényszaruiak Baráti Egyesülete az utóbbi tízévben évi két alkalommal szervez önköltséges belföldi kirándulást tagjainak és az érdeklődőknek. Az idei második „barangolásunk” november 4-én szombaton valósult meg. Az időpont kiválasztásban nagy szerencsénk volt, előzőnapon és a következőnapon is országosan szakad az eső, de szombaton nem kaptunk égi áldást.
Hét órakor indultunk az első település, amit megcéloztunk Pásztó városa volt. A legyeztetett 8 óra helyett késéssel érkezett idegen vezetünk maga a múzeumigazgató prof. dr. Hír János. A kését kárpótolta kiemelkedő helyi szaktudása, humora.
A 1717-18-ban újjáépült barokk ciszterci kolostorépületben kaptak méltó helyet a Pásztói Múzeum állandó és időszaki kiállításai. Az eredetileg bencés építésű, később a ciszterek által átvett épület egészen az 1950-es évekig kolostorként működött. A későbbiekben gépállomás, ipari iskola, óvoda és könyvár kapott benne helyett, míg végül 1997-től teljes egészében a múzeum használatába került az épületet.
Idegenvezetőnk először a Természettudományi Gyűjteményt mutatta be. Jelenleg 16 000 tételt számláló közgyűjtemény ásványokat, kőzeteket és ősmaradványokat tartalmaz döntő részben Nógrád Megye, valamint Észak-Magyarország területéről. A kiállítás időrendben több millió évvel korábbra repített vissza bennünket, bemutatva, hogy hogyan változott a tengerek és szárazföldek aránya. Ezzel együtt az élővilág kialakulása és pusztulása.
Az emeleten többek között megnéztük: az 1718-ban épült kolostorépületében megnyílt 1992. november 11-én Pásztó város jeles személyiségének, első díszpolgárának és ciszterci rendbeli papjának, Dr. Rajeczky Benjaminnak emlékkiállítását. A pásztói rendház utolsó perjele volt, a nagyhatású pedagógus és zenetudós, a középkori egyházi zene – a gregorián zene – elismert szakértője.
A múzeum kertjében folytatódott sétánk során hasznos tájékoztatásokat kaptunk középkori ciszterci templom romjairól, az üveghuta és kovácsműhelyről, melyek szabadtéri kiállítóhellyé váltak, utóbbi hazánkban is egyedülálló ipartörténeti emlékek.
Az utolsó talán legérdekesebb látni valója az Oskolamester háza eredeti építésű XV. századi lakóház, 1428-ban már megemlítik egyik oklevélben. A háromhelységes háznak vannak eredeti több mint 600 évet megért részei. 1968-ig benne lakott a mindenkori pásztói kántortanító és családja. A kamrában látható kettő 2-3 m padlószint alatti gabona tárolóba a török időben a ház akkori használati és munkaeszközeit rejtették el. Az 1978-79-ben folyt régészeti ásatások során gabonatároló vermekből egy középkori háztartás csaknem teljes kelléktára előkerült. Az épület alatti pincében a szőlőtermesztés eszközei kaptak helyet, de ezt már idő hiánya miatt nem tudtuk megnézni.
Bátran ajánlom családoknak, hiszen 48 km-re van városunktól Pásztó és akár egy napot is eltölthetünk itt annyi az érdekes látnivaló.
A kirándulás következő állomására Balassagyarmatra pontosan 11 órára érkeztünk meg. Itt a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Palóc Múzeum legérdekesebb kiállításait két óra időtartam alatt idegenvezetővel néztük meg.
Madách Imre 200 éve született így országos színtű időszaki tárlat megrendezését a Magyar Nemzeti Múzeum a Palócz Múzeumnak adta, amely ez év december 31-ig leget megnézni.
Az eredeti műtárgyak, relikviák, használati tárgyak mozaikszerűen rajzolják meg a költő életét és fő művét Az ember tragédiáját. A sok érdekes interaktív eszközökkel tarkított kiállítás után Madách emlékszobáját láttuk eredeti eszközökkel, bútorral és könyvtárszobával.
Idegenvezetőnk a múzeum megnyitásának 100 évfordulójára 1991-re készült állandó kiállításán kalauzolt tovább bennünket. A tárlat „Bölcsőtől a sírig – paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében” címet viseli. A kiállítás időben hozzávetőlegesen a 19. század utolsó harmadától az 1960-as évekig terjedő időszakot fogja át. A megnézés során sokszor felsejlett, hogy őseink a török időben ide menekültek és 150 év után sok szokást, tárgyi eszközt hoztak magukkal, ami nálunk is fellelhető. A kiállítás csoportosítása, a születés, a csecsemőkor, a gyermekkor, az ifjúkor, a lakodalom, a felnőttkor, az öregkor, a halál, a halál után.
A múzeumban időn utolsó harmadát a 2012-ben megnyílt látványtárban töltöttük. A Palóc Múzeum gyűjteményének legszebb darabjait tekinthettük meg. A néprajz minden fontos ága (viselet, lakástextil, kerámia, bútor, pásztorművészet, háztartási eszközök, táplálkozás, gyermekjátékok, jeles napok, népi vallásosság) megjelent a tárgyak sokaságában.
A balassagyarmati Svejk Vendéglőben fogyasztottuk el a bőséges ebédet.
Közel egy órás után 16 órára érkeztünk a kirándulásunk utolsó helyszínére Acsaújhelyre, hogy a kastélyt idegenvezetővel megnézzük.
Az Acsaújlaki kastélyt - magyar Versaillest 1907 és 1910 között építették nászajándéknak báró Prónay Dezső lánya Iphigéne és veje Patay Tibor vármegyei főispán számára az akkori nevén Sápi major birtokon. Az Acsaújlaki kastély külsejének építészeti kialakítása egy középkori várra hasonlít, amelyet a saroktornyos megjelenése és a reneszánsz pártázat* is jelképez, mint a késői reneszánsz várkastélyok jellemzői. A kastély építéséhez mészkövet, romhányi követ és téglát használtak, amelyek elérhetőek voltak a környéken. A belső terek kialakításánál a kényelem és a barokkos megjelenés a jellemző. Az épület egy főépületből és oldalszárnyból áll, amelyek alatt pince található. Az Acsaújlaki kastélyhoz tartozik egy hat hektáros park is.
A kastély jelenleg magán tulajdonban van, egész évben látogatható.
Élményekben gazdagodva 18 órára hazaérkeztünk.
* A homlokfal felső szegélyéből kiugró, változatos formájú, az épület díszítésére való kis ormok sora.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
Fotó:
Madách Imre : Az ember tragédiája című könyv elsők közötti díszkiadása
Palócz konyha
Palócz fejkendők
Acsaújhelyi kastély díszesvaskapu előtt készült csoportkép Fotó: Fehér János
