Szűcs Mihály 200 éve született és 120 éve hunyt el. A településünknek több szempontból jelentős személyisége volt. Az utókornak és hagyott maradandó „lábnyomot”, hogy emlékezni tudunk rá.
Szűcs András és Tomóczy Katalin szülők felnőt kormegélt (András, István, József után) negyedik fiú gyermekeként 1823. szeptember 29-én Mihály napján született. Ötévvel később Katalin nevű húga is megérkezett, de 28 évesen gyermekszülésben kis leányával (Erzsébet) együtt elhunytak. A három bátyának ma is élnek leszármazottjai Jászfényszarun.
Szűcs Mihály és feleségének Berze Teréziának három fiú gyermeke született. Egy csecsemőként, Imre 10 évesen, István végzett jogász, ügyvédjelöltként 24 évesen elhunytak, így ez a szál megszakadt.
A 19. század második felében a települések választott első embere a főbíró volt. A korabeli újságok tanulsága szerint 1886-ban már főbíró volt. A Millenniumi ünnepség idején 1896-ban is Ő töltötte be ezt a tisztséget. Jászberény és Vidéke Társadalmi Hetilap 1893. december 5-i száma így írja le az akkor megválasztott főbírót „A község érdekében annyi jót s nemest cselekedett, aki a község culturális haladását saját vagyonából is olyan szépen segíti elő.”
Tényként állapíthatjuk meg, hogy a Szent Kereszt temetői Kápolnát 1880-ban saját költségen nejével együtt építették, ami kálváriával egybekötött sirbolt is volt két gyermekének, illetve őket is idetemették el.
Jelenlegi ismereteink szerint a településről nyomtatásban megjelent első könyv is Szűcs Mihály nevéhez fűződik. Magán kiadásban 1892 évben a jászberényi Brünauer Adolf könyvnyomdájában készült Szűcs Mihály Életleírása és több utazásai és kalandjainak gyűjteménye. A kiadvány 1892. október 29-én jelent meg. A 62 oldalas könyv, amely tíz szép grafikai rajzot is tartalmaz, akinek készítője ismeretlen. A szerző többek között leírta Bécs, Prága, Drezda és Romai utazásainak történetét, de részt vett 1867 évben Ferenc József királlyá koronázásának ünnepségén, mint bandériumi főhadnagy.
Az írás létezéséről Lantos Péter tanártól hallottunk először. A Jász Múzeum könyv gyűjteményében találtunk egy jóminőségű hibátlan példányt. A Honfoglalás 1100 éves évfordulójára a Fényszaruiak Baráti Egyesülete gondozásában – személymutatóval, szómagyarázattal, korabbeli írásokkal, és fotóanyaggal kiegészítve – 1996. augusztus 20-ára díszkiadásban jelentette meg. A könyvet hasonmás kiadásban a nagy múltú debreceni Alföldi Nyomda Rt.-nél készült 650 példányban. A nyomda költségét támogatók és az előfizetők fedezték.
A könyv utolsó darabjai 2006-ra elfogyott, hasonmás kiadás miatt, után nyomtatásra nincs lehetőség.
A Városháza nagytermében 1996. március 17-én a FÉBE keretében önálló csoportként megalakult a Szűcs Mihály Huszárbandérium.
A könyvkiadás kapcsán a FÉBE felújíttatta a kápolna falán lévő a Szűcs család emléktábláját, és rendbe (takarítás, festés) tettük az épület alatt lévő kriptát.
A kettős jubileum kapcsán Szűcs Mihály Huszárbandérium a családi emléktábla betűit újra aranyoztatta és csiszoltatta.
A FÉBE pedig digitalizáltatta az első kiadványát, így már a www.febe.hu honlapon középen található az Értékek Tárháza, azt megnyitva a FÉBE által kiadott könyv fülön olvasható a könyv, így közkincsé vált ez a kiadványunk is.
Szűcs Mihály és felesége Berze Terézia jótékonysági céllal több alapítványt hozott létre, hogy annak kamatjaiból szegény gyerekek taníttatását fedezzék. Több egyházmegyei alapítványt is támogattak.
A Jászberény és Vidéke Társadalmi Hetilapban a következő közlemény jelent meg: „Miska bátyánk Jászfényszaru község érdemes polgára hosszú időn át volt főbírája, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, több közművelődési egylet tagja munkás életének 81. évében decz. 29-én meghalt. Az elhunyt jótékonyságáról volt híres és emlékét úgy a fényszaruiak mint a vidék híven fogja megőrizni.
A következő jelentést kaptuk:
Özv. Szűcs Mihályné szül. Berze Terézia, mint neje, úgy a maga, mint számos rokonaik nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja a felejthetetlen hitves. Szűcs Mihály földbirtokos, megyebizottsági tag, s több közművelődési egyesület tagjának 1903. évi deczember 29-én reggel fél 4 órakor életének 81-ik. házasságának 59-ik évében hoszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatatos felvétele után történt gyászos elhunytát.
A boldogult hűlt tetemei szerdán f év deczember 30-án d.u. 2 órakor fognak a jászfényszarui sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat szerdán, f. évi deczember 30-án d.e. 9 órakor fog a családi kápolnában a Mindenhatónak bemutattatni.
Jászfényszaru, 1903. deczember 29-én. Áldás és Béke lengjen drága porai fölött.”
Felesége, aki férjét 10 évvel túlélté és 1913. június 26-án hunyt el. A vagyonukat az egyházra hagyta.
A korabeli íratok, alapján tudjuk, hogy az egri érsekségnél letett nagy összeg alapján örökidőkig férje üdvéért jászfényszarui templomban szeptember 29-én gyertyafényes nagymisét kell tartani. Ez is bizonyítja örökidőkig semmi nem tart. A koronát felváltotta a pengő, a gyertyát a villanyfénye.
A neve elsősorban a Temetői kápolna megépíttetése és megjelent könyve alapján maradt fenn.
* A dagerrotípia a fotográfiában az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás volt.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
Fotó: A könyvben szereplő egyik eredeti grafika.
Szűcs Mihály (1823-1903) és Berze Terézia (1827-1913) kb. 1900-ban készült
dagerrotípia
