febe fejlec lekerekitett

  Tamus Béla 1954 Dan Brown (1964-) amerikai regényíró, művészettörténész idézete alapján „Nem az hal meg, kit eltemetnek, az hal meg, kit már nem emlegetnek.”
   Tamus Béla
70 évvel ezelőtt Jászfényszarun, május 23-án született. Szinte napra pontosan május 20-án, 58. születésnapján hagyott itt bennünket.
   Jászfényszaru volt a szíve csücske. Itt éltele méltatlanul rövid életét. A középiskolás és főiskolás éveit töltötte akkor sem messze szülőhelyétől Hatvanban bejáróként, majd Gyöngyösön kollégistaként három évet. Itt szerzett 1975 júniusában növénytermesztői üzemmérnöki diplomát. A föld és az állatok szeretetét otthonról hozta, a pályaválasztását is ezek befolyásolták. Első generációs értelmiségiként szülei nagyon büszkék voltak rá, hogy tanult és taníthatták. A főiskolás évei után nem tudta volna máshol elképzelni az életét, mint Jászfényszarun.

   1975 augusztusában helyezkedett el a helyi Béke Mg. Tsz-be, gyorsan beilleszkedett, hiszen Édesapja is itt dolgozott. Egyre összetettebb feladatokkal bízták meg, megismerte a növénytermesztésen túl az állattenyésztést is. Szakmai munkáját miniszteri szintű kitüntetéssel is elismerték. A szövetkezetben vált közösségi emberré, melyet később több területen is jól kamatoztatta. A tsz-ben az utolsó munkaterülete a sertéstelep vezetése és a megépült vágóhíd üzemeltetése képezte.
   A rendszerváltás után az egyéni gazdálkodás adta új lehetőségeket is ki akarta próbálni. 1992. szeptember végén kivált a szövetkezetből, az üzletrészéért megkapta a Lehel II. telepet. Itt kezdte meg vállalkozását: előnevelt és vágásra kész csirkét nevelt és tulajdonában lévő földterületen gazdálkodott.
  1995-ben 53 taggal létrejött 220 ha területen az erdőbirtokossági társulat, melynek tagjaitól 1997-ben a társulat elnöki megbízatást kapott..
   1990 őszén a lakosság bizalmából önkormányzati képviselő lett, mely tisztséget - három cikluson keresztül - 2002-ig töltötte be. A település fejlődéséhez, az itt élők helyzetének javításához képviselőként végzett 12 éves munkája is hozzájárult.
  Tamus Béla 1993. február 15-én a Földkiadó Bizottság tagjává, majd a tagok elnökükké választották.   
   Tagja volt a Fényszaruiak Baráti Egyesületének, a Szűcs Mihály Huszárbandériumnak is.
   A természet szeretete, védelme is közre játszott abban, hogy 1990-ben vadász lett. 2006-ban alakult meg a Jászfényszarui Földtulajdonosi Vadászati Közösség, melyben a tagok bizalmából elnöki tisztséget látott el.
   Családját szerető, gondoskodó férj és apa volt. Sajnos nem láthatta meg Czeglédi Ildikóval kötött házaságukból leányuk Eszter gyógyszerész és férje Kriston István tanár kapcsolatából 2018-ban született Ivett nevű unokáját. Felesége igyekszik a nagypapa szeretetét is pótolni.
   Talán családja Béla emlékeként is vállalta, hogy a 25 ha családi gazdaságot tovább viszi.
   Akik ismertük az eltelt 12 év sem halványította el kedves mosolyát, közvetlen, segítőkész személyiségét.
  Jászfényszaru Város Önkormányzata 2012. augusztus 19-én munkásságát posztumusz Jászfényszaruért emlékéremmel ismerte el.
   Dan Brown gondolatai alapján családja és barátai, ismerősei egy-egy történet kapcsán gyakran emlegetik. Ezt tettük mi is a helyi újság hasábján.
Tóth Tibor
Fotó:
Tamus Béla portré
Tamus Béla jellegzetes állásával (családi adomány)