A Fényszaruiak Baráti Egyesülete 2015-től évente szervez többnapos külföldi utakat. Az elmúlt évi Dél-Erdélyi kirándulás után 2024. augusztus 22-25 között az Észak-Olaszország szépségei: Vicenza-Garda-tó-Milánó-Verona megismerése volt a cél.
A kéréseknek megfelelően a programot változatlanul a CREDO TOURS UTAZÁSI IRODA állította össze. A négynapos három éjszakás kiránduláson 51 fő vett részt. Az utazás idegenvezetője és tolmácsa Barnás István szentendrei lakos volt.
A csoport reggel 5 órakor indult el, három pihenő után Szlovénián érintve léptünkbe, Olaszországba és első tervezett úti célhoz érkeztünk.
Vicenza Észak-Olaszországban Veneto tartományban, Padova közelében található. Az UNESCO belvárosát 1994 évben felvette a világörökség listájára, majd ezt kiterjesztette 1996-ban Palladio villáira is.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után Attila hunjai pusztították a várost.
I. Lajos magyar király az első nápolyi hadjárata során, Nápoly felé menet 1347. december 4-én érintette a várost. Tiszteletére 300 lovaggal vonultak ki elé. Vicenza 1405-től velencei uralom alá került és ettől kezdve Velence sorsában osztozott.
A város az idegenforgalmán túl leginkább ékszer készítőiről és ruhaiparáról híres. Évente háromszor rendeznek világhírű Aranykiállítást.
Vicenza ősi római város, de sajnos ókori építmény nem sok maradt a városban, csak három híd és a csatorna rendszer maradványai. Építészetileg a város összképét főként az Andrea Palladio (1508-1580) és Vincenzo Scamozzi (1548-1616) Dóm által tervezett épületek adják.
Belvárosi sétánk során betértünk a Dóm épületébe. A helyén eredetileg egy őskeresztény templom állt, melynek homlokzatát a XV. században építették. A főoltárt a XVI. században emeltette III. Pál pápa, mert itt akarta tartani a tridenti zsinatot. A katedrálistól nem messze található a püspöki palotához is elsétáltunk.
A Bazilika a város szimbóluma, mely elnevezése ellenére a XV. században épült tanácsház, mely a városi tanács épülete volt. A XVI. században fejlesztette tovább az épületet és a nevet is ő adta, mivel a régi rómaiak az igazságszolgáltatás központját hívták Bazilikának. Az épületnek kétszintes loggiái vannak, mely az ókori Colosseumot idézi. A tetőszerkezet belülről fa, kívülről réz. A Bazilika tervezéséért Palladio élete végéig kapta fizetését, mely csak halála után harminc évvel készült el. Napjainkban rendezvények és kiállítások otthona az épület, neve pedig Basilica Palladiana.
A Piazza dei Signori főtéren áll a Loggia del Capitano, ami a helytartó palotája volt, mellette pedig az Irgalom Hegyének Palotája, ami egy zálogház volt, amit két ferences barát alapított a XV. században, hogy a szegényeknek ne legyenek uzsorakölcsönökre kényszerítve.
A Palazzo Chiericati-t szintén Palladio építette, mely épület a XIX. század óta városi múzeum, mely gazdag képtárral rendelkezik. Szintén Palladio műve a Teatro Olimpica, mely Európa legrégebbi fedett színháza.
A közel 10 órás ülés után jól esett a séta, majd a szálláshelyre indultunk. A Verona környékén az autópálya mellett a 4 csillagos Fracanzana Hotelben hajtottuk állomra fejünket. A kevésbé fáradtak még a hotel úszómedencéjében és bárjában mulatták az időt.
A reggeli után 8 órakor vette kezdetét a második nap indultunk a Garda-tóhoz. Útközben megálltunk Bardolinóban. Az itt található Olívaolaj Múzeum 1987-ben nyílt meg és egyedüli a világon, amely bemutatja és megismerteti a látogatókkal az olívaolaj gyártásának a folyamatát. Itt láttunk egy vízimalmot, egy kő őrlőmalmot és más olyan szerszámokat melyeket az évek folyamán az olívaolaj előállításának a során használtak. Különböző izesítésű olíva olajt kenyér kockára csepegtetve kóstolhatunk meg és borkóstolóra is nyílt lehetőség. A múzeum boltjában vásárlásra is volt lehetőség.
Tovább utaztunk Malcesinébe. Monte Baldo az olasz Alpok egyik hegysége, amely a Garda-tó partján emelkedik meredeken felfelé, legmagasabb pontja 2218 méter. A Monte Baldo felvonó Malcesine városából viszi fel a hegycsúcsra a látogatókat. Az egyedi felvonó segítségével a hegy egyik – 1760 méter feletti – csúcsára lehet jutni, a páratlan kilátásban gyönyörködhettünk.
Az első szakaszon 580 méterig juthatunk fel San Michele állomásig, majd itt átszállva érhetünk fel az 1760 méter magasan lévő Monte Baldo állomásra. A felvonó egyedisége abban rejlik, hogy miközben a kabinok a csúcs felé haladnak, 360 fokban megfordulnak a tengelyük körül, így igazi panorámában gyönyörködhetünk már a felvonóban is. A csúcson közel két órát töltöttünk majd sorba állás a kabinoknál is indultunk lefelé.
Némi csúszásba voltunk, a főút melletti piac miatt, ami több kilométeren át kirakodóvásárt jelentett és szinte lépésben haladhatunk. Így az óvárosra kevés időnk maradt.
Indultunk tovább Sirmionebe. Elhelyezkedése, történelme és látnivalói miatt az egyik legfestőibb település a Garda-tó partján. A város a tó vizébe mélyen benyúló keskeny félszigeten fekszik.
A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava. Területe 369,98 km2, legnagyobb hosszúsága 51,6 km, maximális szélessége 17,5 km, partszakaszának hossza 158,4 km. A tó vize kifejezetten tiszta, és rendkívül mély: legmélyebb pontján 346 méter, átlagos mélysége 136 m. Olaszország északkeleti részén helyezkedik el.
A kikötőben már várt ránk két kb. 30 fős motorcsónak, beszállva a félszigetett körbe csónakáztuk, így láthattuk a parti erőd, vár maradványait és sok villát többek között Maria Callas (1923-1977) nyaralóját is.
Egy órás szabadidő keretében elvarázsolt bennünket a szebbnél szebb több százéves házak, a óriási pálmafák, az 50 méterenként üzemelő fagyizók, az utómentes szűk utcák. Visszafelé indulva útközben vacsoráztunk, majd a szállásra késő este megérkeztünk.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Vicenza – a Dóm szentélye előtt készült csoportkép – fotó idegenvezető
2./ Vicenza – Accademia Olimpica egy ősi kulturális intézmény (1555) – fotó Barócsi Józsefné
3./ Bardolino – Olivaolaj Múzeumban – fotó Barócsi Józsefné vagy Olivaolaj Múzeumban – fotó Both Béla
4./ Malcesine - a felvonó első szakaszán közlekedő 35 személyes kabin – fotó Barócsi Józsefné
5./ Sirmione - Indulás a kikötőből a Garda-tóra Fotó: Both Béla
6./ Simione – Macskaköves sétáló utca pálmafákkal vagy a tóparton egy pálmafa – fotó Tóth Tibor
