A Fényszaruiak Baráti Egyesülete 2015-től évente szervez többnapos külföldi utakat. 2024. augusztus 22-25 között az Észak-Olaszország szépségei: Vicenza-Garda-tó-Milánó-Verona megismerése volt a cél.
A harmadik napunk igen strapásnak, de nagyon szépnek ígérkezett. Reggeli után Milánóba indultunk. A várost bemutató magyar idegenvezető – aki már több mint 20 éve ott él – örömmel fogadott bennünket.
Milánó Lombardia fővárosa, és egyben Olaszország üzleti fővárosa. Lakossága 1,4 millió, az ország legnagyobb ipari központja. Az elmúlt évtizedekben világhírét divatházainak, operaházának köszönheti. Régebben pedig gótikus, csupa kőcsipke dómjának és a Santa Maria delle Grazie temploma – UNESCO világörökségi listán is szerepel – miatt látogatták. A templomhoz tartozó kolostori ebédlőben megtekinthető az egyik leghíresebb olasz művész, Leonardo da Vinci „Az utolsó vacsora” című freskója.
A városi séta során a telefon számolta a lépéseket és 10 ezer lépést tettünk meg, a legszebb látnivalókat megnéztük. Az idegen vezetőnktől sok-sok ismeretet kaptunk.
Castello Sforzescoban megtapasztaltunk egy középkori erődítmény hangulatát. Az építmény a történelem során a milánói hercegek birtokában állt, jelenleg számos múzeumnak ad helyet. Mária Terézia uralkodása idején viszonylagos nyugalom uralkodott Lombardiában. Ekkor alapították meg a Brera-palotában – mely mellett is elsétáltunk – a Szépművészeti Akadémiát (1776), valamint a Scala operaházat (1778).
Piazza dei Mercanti a dómtól pár utcányira található hangulatos Mercanti tér a középkor alatt a város szíve a legfontosabb központi színtere volt. A teret körül ölelő épületekben folytak a város közigazgatási munkája. Megtudtuk, hogy Milánó területét számos hajózható csatorna szeli át, amelyeket a 12-16. században építettek, hogy biztosítsák a város összeköttetését az Addával, valamint a Ticinóval.
A Dómtól jobbra szintén a Piazza del Duomón található a Királyi Palota, amely a milánói metropolisz másik fontos szimbóluma. Az egykori Habsburg-rezidencia a második világháborús bombázások során súlyosan megsérült, de a helyreállításának köszönhetően ma jól látható a Habsburg-uralom alatti pompája.
Eljutottunk a Dóm térre ahol, melyen II. Viktor Emánuel lovas szobra. Az előre lefoglalt időpont ellenére is 30 perc alatt fokozott ellenőrzés mellett jutottunk be a Dóm épületébe.
Az építése 1386-ban kezdődött meg, és közel 600 évig tartott: 1965-ben fejezték be. Az épület 159 m hosszú, 92 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m. A fehér márványból készült épület gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket ötvöző homlokzata, annak számos szobrával, 135 tornyával, 96 vízköpőjével, 2245 szobrával lenyűgöző. A belső részének nagysága monumentális, 11 700 m2-es területével a Szent Péter bazilika után Európa 2. a világ 3. legnagyobb temploma. A főoltárral szemben, amelyet csodálatos látvány, egy kicsit leültünk a padsorba megpihenni, elmélyülni.
A Dómból kijövet után a Galleria Vittorio Emanuele II egy csaknem 200 m hosszú üzletekkel és elegáns kávézókkal teli bevásárlóárkád felé indultunk el. A világ leghíresebb divatmárkáinak luxus üzletei találhatók itt. Gyönyörködhettünk a középső boltozat tetejét díszítő, a kontinenseket ábrázoló mozaikokban, a padlót díszítő elemekben. A milánói Scala a világ egyik legjelentősebb operaháza, a korai évektől kezdve itt mutatták be először a fontos operákat. Az épületet a második világháború után újjáépítették, van múzeuma is, amely az opera világához kapcsolódó gyűjteménnyel rendelkezik. Az operaházat kívülről és a téren lévő Leonardo da Vinci szobrát még közösen megnéztük.
A két órás szabadprogram keretében többen egyénileg a Scala múzeumúba és az épület belsejét egy páholyból megnézték. Megkóstoltuk a híres olaszpizzát, és nagyon finom olasz kávét, szomjunkat is volt mivel oltani. A Dóm téren a II. Viktor Emánuel lovasszobránál találkoztunk és indultunk vissza a szálláshelyre.
A negyedik nap a hazautazás napja volt. 8 órakor már autóbuszunk Verona irányába vette az irányt. Veronában is vár bennünket egy magyar származású idegen vezető, akivel kezdetét vette a több mint két órás városnéző séta.
A 248 ezres lakosságszámú Verona Északkelet-Olaszország 3. legnagyobb városa. Történelmi épületeinek értéke és fontossága miatt Veronának az UNESCO 2000-ben Világörökségi státuszt adományozott, ókori emlékekben Róma után Verona a második leggazdagabb. A városról elsőre szinte mindenkinek az jut eszébe, hogy itt játszódik a Rómeó és Júlia, ami ugyanakkor nem igaz történet. A Rómeó és Júlia mellett még két másik Shakespeare-darab helyszíne is a város: A makrancos hölgynek, valamint A két veronai nemesnek is Verona ad díszletet hallottuk idegenvezetőnktől.
A Kr. u. 30-ra épült megépült Aréna Verona leghíresebb látványossága. Több mint 30 ezer néző befogadására volt képes, ma, biztonsági okokból 15 ezren látogathatják egy időben. A világ 3. legnagyobb amfiteátruma. Az ókorban az Arénában zajló gladiátorviadalok olyan híresek voltak, hogy sokan máshonnan, gyakran messze földről ide zarándokoltak.
Biazza Brá Verona, míg mások szerint Olaszország legnagyobb tere. A téren áll a polgármesteri hivatal, melyet 1836-1848 között építettek.
Az idegenvezetőtől megtudtuk Júlia háza a legenda szerint a Piazza delle Erbe közelében lévő ház Shakespeare Rómeó és Júliájának híres erkélyes jelenetének a színhelye. A valóságban ugyanakkor az írót nem ez a ház inspirálta: az épület ugyan elég régi, de az erkélyt csak 1936-ben építették hozzá, hogy turistákat csalogassanak ide. Ez biztos teljesült ott jártunkon egy tűt leejteni is gond lett volna a turisták között. A ház udvarán egy bronz Júlia-szobor áll.
Innen a szomszédos Pizza dei Signori térre sétáltunk át. Leghíresebb része a közepén lévő 1865-ös Dante-szobor, de a tért szegélyező 14-15. századi paloták látványa is lenyűgözött bennünket. Veronából már haza indultunk, pihenőként és végső ajándékvásárlásra egy útmenti nagybevásárló központban egy órára töltöttünk. Szlovéniában egy délutáni ebédet is elfogyasztottunk.
Az autópályáról lekanyarodva egy magasabb ponton áll egy pici település Trojane 103 fő lakja, tulajdonképen egy pihenőhely szerintem 5*. Meglehet szállni, gyorsan több fogasos nagyadagételt elfogyasztani, ajándékot vásárolni, óriási mosdó, nem beszélve a hely speciális desszertjéről, mert sokkan csak emiatt is jönnek ide. A parkoló szélén lévő kilátóhelyről a környező táj (dombok, hegyek, völgyek) is lenyűgöző látványt nyújtanak. Gyorsan kiszolgáltak bennünket óriási bécsiszeletet kaptunk. Sokan elhozatalra (dobozban 6 db) a hely különleges fánkját szlovén neve krofi-t vásároltak. A magyar fánktól háromszor nagyobb és magasabb házi baracklekvárral vagy mással töltött. A tésztája lágyabb és sokkal laktatóbb, mint a magyar fánk.
Két pihenő után az 5. napon éjfél után értünk Jászfényszarura.
Köszönet a két autóbuszvezetőnek, Mészáros Attilának és fia Péter, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy az utazás zökkenőmentesen valósult meg. Menetközben kávéval, italokkal kiszolgáltak bennünket.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Milánói Dóm kívülről Fotó: Barócsi Józsefné
2./ Milánói Dóm belülről Fitó: Barócsi Józsefné
3./ Galleria Vittorio Emanuele II átjáró mennyezeti fotója Fotó: Barócsi Józsefné
4./ Milánói Skála – a jobb oldal Fotó: Both Béla
5./ Verona Arána Fotó: Both Béla
6./ Verona Julia erkélye Fotó: Both Béla
7./ Verona a ház udvarában Júlia bronz szobra Fotó: Barócsi Józsefné
8./ Verona Garibaldi szobor Fotó: Both Béla
