A Városi Értéktár közöségi termében a FÉBE szeptember 23-tól november 15-ig volt látható Magyar Lászlóné papírszalvéta gyűjteményéből rendezett kamara kiállítás.
A kiállítás kapcsán a múlt század közepétől a papírszalvéta fejlődését is nyomon követhettük. Először a kisebb méretű egyszerűbb némi népművészeti motívummal és egy színnyomattal jelentek meg szalvéták. Később egy-egy ünnepkörhöz színesebb, mintázatában szebb és nagyobb méretű szalvétákat vásárolhattunk meg. Hódított a népszerű mesefigurákkal megjelent kiadványok. Idővel reklámhordozóvá is váltak, elsősorban a vendéglátásban emblémákkal megjelent saját szalvétákat használtak a cukrászdák, éttermek. Kezdetben az egyenlő oldalú és egyenes szélűek, később téglalap, legyező alakú és különböző cakkos szélűek jelentek meg. A gyűjtőkhöz kerültek először másországokból behozott példányok, melyek elsősorban anyagában, illetve ha volt felírat rajtuk az volt eltérő a hazai példányoktól.
A kiállítás kapcsán az is kiderült, hogy nagyon sok helyen a szekrényekben vagy annak tetején dobozokban sok szalvéta lapul. Sokan még ma is, ha hozzájutnak, egy különleges darabhoz a többihez teszik. A látogatók közül sokszor elhangzott ilyen anyunak, nagyinak is van.
Köszönöm az osztályfőnököknek, hogy szervezetten több mint 10 osztály, napközis csoport nézte meg a kiállítást.
Szeretnék a fiúknak is kedvezni (többségében ők gyűjtötték) keresek gyufacímke gyűjteményt, amit szintén betudnánk mutatni a Városi Értéktár közösségi termében.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
 |
 |
 |
 |
1./ Mesefigurák a szalvétákon
2./ A gyűjtemény tulajdonosa is megnézte a kiállítást
3./ Osztályközöség a gyűjtemény között
