Igen, 70 éves lettem e napon és elszármazottként meglátogattam szülőhelyemet, a tanyát a Turai úton. Most is szép téli, havas táj fogadott, mint születésem napján. Nem volt mozgás a Turai úton, senkivel sem találkoztam, pedig néhány tanya ma is lakott. Így elmerenghettem a múlton, hiszen 70 év tényleg nagy idő.
A tanya ma is áll, valamikor az ötödik volt az út Zsámbok felé eső oldalán, a kövesúttól jőve, de ma már csak a harmadik, a közbeeső 2 tanyát az idő vasfoga kikezdte, a használható fát, gerendát pedig a „kóbor apácák” elvitték onnan. Most fák, erdő mindenütt, teljesen megváltozott a környék, pedig valamikor, gyerekkoromban szántók, szőlők, gyümölcsösök vették körül a tanyákat. De ez a régmúlt, a történelem vihara és a tanyasi élet korlátai kikezdték a valamikori idilli életet. Az 1902-ben épült háznak új gazdája van, nem kellett sokat költenie a felújításra, mert igen jó állapotban volt, a falak, a tetőzet állta az éveket, korábban többször is jártam arra, ezt tapasztaltam. Persze az istálló már lebontva, a gyűrűs kút is odalett, Pető nagyapám szőlője, szilva, alma, körte, birs fái kiszáradtak, nem ültettek helyükbe újakat, de él a tanya, be is van kerítve, két magyar vizsla őrzi a házat.
Míg a Turai úton gyalogoltam, azon jártak a gondolataim, hogy is volt a régmúlt, amikor az 1800-as évek közepén üknagyapám és üknagyanyám átgondolták jövőjüket és Árokszállásról áttették hadállásukat erre a környékre. Itt telepedtek le, és gyerekeiknek is itt vagy a közelben építették a tanyáikat. Kettő Palla-tanya ma is áll, a Turai út vége felé, dédnagyapám és két gyermeke lakott ezekben. És a családi hagyományok, a keresztnevek adása is másként volt, mint napjainkban. János nagyapám Gábor nevet adott édesapámnak, emlékezve az áttelepülő üknagyapámra, aki Gábor volt. Aztán így lettem én is Gábor és fiam is ezt a nevet kapta.
És kedves Olvasó mostani mesém végén beavatlak egy aranyos emlékbe, ami itt a Homok tanyán történt, amikor 4-5-6 éves gyerek voltam. Dobák nagymama a tejhasznot (túrót, vajat, tejfölt) Pestre vitte busszal, hévvel Csomós nénihez Nagyiccére vagy a Keleti pályaudvar mögötti Garay piacra eladni. Vártuk nagymamát haza a délutáni busszal, de addig is télvíz idején ott ültem a meleg kemence padján, hátamat süttettem és ismerkedtem a késsel, a fa-faragással. Megérkezett nagymama, elújságolt néhány dolgot, hozott nekem pici csokit, cukorkát is. Aztán megkérdezte tőlem, mit szeretnék enni. És a válaszom ez volt: „nagymama, legyen kiskedd!” Már nem emlékszem pontosan, hogyan alakult ki ez a szó, én találtam ki. Ezt jelentette: nagymama ilyenkor elővett a kamra polcáról egy befőttet, almát, körtét, birsalmát, szőlőt, szilvát, hol ezt, hol azt, mikor melyik került sorra. És én nagy örömmel kanalaztam a finom befőttet, talán jobb is volt, mint a Pestről hozott csoki vagy cukorka.
Kedves Olvasó, vegyél Te is le a kamra polcáról egy befőttet és Neked is legyen kiskedd!
Kép és szöveg: dr. Palla Gábor
A FÉBE kerekévforduló alkalmából köszönti tagjait születésnapjukon, Palla Gábor elmondhatja magáról, hogy a Jézuska hozta, december 24-én született. Az egyesület köszöntő levelét és ajándékát, egy különleges érmet időben megkapta.
Fotók: dr. Palla Gábor által a tanyánál készült 2024. december 23-án délelőtt
