Szlovéniai úti beszámoló - 2025. augusztus 22-25

A FÉBE rendezésében megtartott augusztus 20-i kemence ünnep hangulatából felocsúdva, ugyancsak a FÉBE által szervezetten Szlovéniában jártunk. Augusztus 22-én pénteken Jászfényszaruról indultunk még sötétben, hajnali 5 órakor a Credo Tours utazási iroda által biztosított légkondicionált, lábtartós, telefontöltés lehetőséggel felszerelt kényelmes üléses komfortos autóbusszal 2 buszsofőrrel. A csoport sajnálatára az utazás fő szervezője Tóth Tibor, FÉBE elnöke és kedves felesége Ágika nem tartott velünk, de Tibi a kora reggeli indulás ellenére is a művelődési ház előtt várta az utazásra jelentkezőket, hogy az indulásnál is minden rendben történjen, valamint szerencsés utat kívánva búcsúzzon és útnak indítsa az 52 fős csapatot. / Ekkor még nem tudtuk, hogy a 3 napba 5 napi program mennyisége vár ránk. /

Budapesten felvettük az idegenvezetőt, így 55-en folytattuk utunkat Szlovénia felé. Két kisebb egészségügyi szünet után 11 órára érkeztünk meg Szlovénia második legnagyobb városába, Mariborba. A Dráva partján fekvő város fontos gazdasági és kulturális centrum, ezért is nevezik Ljubljana után Szlovénia „második fővárosának”. Egyetemi város, a Maribori főegyházmegye érseki székhelye.

Első programként gyalogos városnéző sétánkon a gótikus stílusban épült ferences templomot tekintettük meg. A templom az egyik legújabban épült történelmi emlék, amely mára Maribor egyik szimbolumává vált. Vörös színű téglából épült, amely különleges hatást kölcsönöz a páratlan remekműnek. Hossza 60 méter, mellette kolostor található. A templom és a kolostor belső tereit a magyar származású Pruzsinszky Ferenc munkássága teszi gyönyörűvé.

Elhaladva a Kojak emlékmű mellett az óvárosban betértünk a Keresztelő Szent János katedrálisba, melynek múltja a 12. századig nyúlik vissza, ekkortól vannak róla írásos emlékek. Többszöri átépítést követően érte el az épület a 76 méteres magasságot. Napjainkban csak 56 m magas, mivel a harangtornyát a villámcsapás és a tűz sem kímélte.

A várost kettészelő Dráva folyó partján sétálva megnéztük a Stari Most, Maribor leghíresebb hídját, amely öreg hidat jelent.1913-ban készült el. A második világháborúban megsérült, azóta többször is felújították és a 3 magasztos boltívével nyerte el mai formáját. Érdekesség, hogy 1941-ben Adolf Hitler is átsétált a Stari most-on.

A parton elhaladtunk a reneszánsz stílusban épült maribori víztorony mellett, mely ötszögletű formájában 1555-től áll. Azért épült, hogy biztosítsa a városfalakat a törtök támadásoktól való állandó félelem miatt.

A Dráva hattyú csapatának kíséretében érkeztünk el a világ legidősebb szőlőtőkéjéhez, amely még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. A tőkét a középkorban a török hódoltság idején ültették. Az Öreg szőlőnek keresztelt szőlőtőke már egy 1657-es festményen is szerepel, a mögötte található házzal együtt. Fajtáját tekintve Zametovka, ami egy ősi szlovén szőlőfajta. Gigantikus méretű, törzsének átmérője 25 cm, hajtásai elérik a 15 métert. Ha jó a termés, 50 kg szőlőt is le lehet róla szüretelni. A helyiek nagyon vigyáznak rá, nagy becsben tartják. 2012-ben Tihanyba és Keszthelyre is került belőle oltvány, hogy ez a fajta még sokáig fent maradhasson.

A Dráva parti sétáról visszatérve a maribori óváros főterén az 1515-ben megépült, 1560 után olasz mesterek által reneszánsz stílusban rekonstruált városházát csodálhattuk meg a domborművel díszített erkélyével, amelyen a város címere látható a két oroszlánnal és az 1565-ös évszámmal.

Az óváros szívében található tér közepén álló oszlop a barokk stílusú pestis emlékmű, melyet az 1680-ban véget ért pestisjárvány emlékére állítottak, melyet 1743-ban lecserélték és fehér márványból újították fel.

Folytatva utunkat délután Ljubljanába, az ország otthonos és emberléptékű fővárosába érkeztünk. A főváros élete a festői szépségű Ljubljanica folyó köré szerveződik, rendkívül szoros és szerves a kapcsolat Ljubljana és folyója között. A városképet nagyban meghatározza a folyóparti sétányok, a kis hidak sorának látványa, a legmenőbb kiülős helyek, a központi piac, a város legnépszerűbb találkozópontja mind a folyóhoz köthető.

A legismertebb, egyben legkülönlegesebb híd a leghíresebb szlovén építész Jože Plečnik által tervezett Hármashíd a főváros igazi központja.

A Hármas-hídtól észak felé a jobb oldalon húzódik a piacot a folyótól elválasztó oszlopos árkádsorral díszített apró üzletek sora, szintén Plečnik műve. A hosszú épületet középen a viszonylag új Mészárosok hídja szakítja meg. Kissé odébb pedig a város egyik jelképének számító Sárkány-híd ível át a folyón, a szecessziós stílusú híd pompás sárkányfigurái remek fotótémák.

A Sárkányos-híd mellékén sétahajóra szálltunk, hogy vízi városnézés keretében elsőként a Ljubljanica folyóról ismerjük meg ezt a különleges világot, ami filigrán hidakkal, vidékies horgászstégekkel és a belvárosi műemlékek mellett az épített védművek látványával is szolgált.

Ezután idegenvezetőnkkel gyalogszerrel barangoltunk a rómaiak korától az ornamentikus szecesszióig, miközben bekukucskáltunk a sikátorokba. Láthattuk a barokk Szent Miklós Székesegyházat, Szlovénia legfontosabb szakrális épületét, a ljubljanai érsekség székesegyházát, mely mai barokk formájában az 1700-as évek eleje óta létezik, kupoláját pedig csak 1841-ben emelték. Megtekintettük a reneszánsz Városházát és megsüvegeltük Joze Plecnik főépítész UNESCO Világörökségi címmel méltán felruházott alkotásait.

A legendás Preseren tér történetei sem maradtak el, ahová a minden útikönyvben megmutatott Hármas-hídon keresztül jutottunk el. A séta végeztével rövid szabad program volt a belvárosban, ezáltal még jobban átélhettük a teraszok, paloták, sörözők és cukrászdák hamisítatlan hangulatát.

Este szállodánkba érkeztünk, ahol vacsorával búcsúztattuk az első napot.

Másnap reggeli után buszra szálltunk és elindultunk a híres Predjamai sziklafalra épült várhoz, ahol Erazem rablólovag történetével ismerkedhettünk meg. A reneszánsz várkastélyt a 12. században egy barlang szájába építették. A 6 szintes építmény a világ legnagyobb barlangvára, emellett Szlovénia egyik leghíresebb látványossága. A barlang rejtekhelyként szolgált, ahová csak egy sziklás gerincen keresztül lehet bejutni egy 60 méter mély szakadék peremén, valamint egy titkos átjárón keresztül, amely 38 méter után a hegycsúcsra vezetett. A kastély leghíresebb ura Erasmus von Luegg (mai szlovén nevén Erazem) volt, akit végül a legenda szerint 1484-ben, egy áruló szolga segítségével, az ostromlóknak sikerült megölni, amikor a rablólovag az árnyékszékre tartott, a szolga ezt egy gyertyafénnyel jelezte, ekkor az ostromlók a tűzerejüket a vékony falú építményre koncentrálták, a falait kőgolyókkal leomlasztották, a kövek rázuhantak Erasmusra és megölték őt, így a várostrom 1 év és 1 nap után véget ért.

Ezután az utazásunk talán legcsodálatosabb élménye következett. A Postojnai cseppkőbarlangba látogattunk el, ahová a világ első földalatti kisvasútjával érkeztünk meg. Szinte egy mesevilágba csöppentünk és több, mint egy órás barlangtúra keretében fedezhettük fel a barlangrendszer mintegy 5,3 kilométeres kiépített szakaszát, melyet a technika segítségével magyar nyelvű idegenvezetéssel járhattuk végig. A barlangban különböző formájú és színű cseppköveket láthattunk, valamint itt él a ritka barlangi vakgőte, melyet „szlovéniai sárkány”-ként is szoktak emlegetni.

Utazásunk további programjairól szóló úti élménybeszámolómat a következő lapszámban folytatom.