FÉBE kirándulás - ismerd meg Vármegyédet

A Magyar kulturális örökség hétvégéjén szeptember 20-án a FÉBE kirándulást hirdetett meg. Alcímnek adhatnánk azt is ismert meg Vármegyédet.
Minden településen több-kevesebb, de vannak értékek szűkebb pátriánkban, a Jászságban és azon túl a vármegyében meg sokkal több.

A kirándulásra 7 órakor 36 fő vegyes korösszetételben indult útnak a legtávolabbi városba Kenderesre (4000 lakos). Itt már Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Múzeumnál várt bennünket idegenvezető. Elmondta ezt a kiállítást 2000 szeptemberében nyitották meg az újratemetés 7. évfordulója alkalmából. Ekkor főként a hajózással kapcsolatos képeket, tárgyakat lehetett látni, valamint Horthy Miklós tengerészeti múltját idézte fel. Ma már inkább egy vegyes kiállításnak nevezhető. A tengerészettel kapcsolatos tárgyakon kívül bemutatja Horthy Miklós életét, s azt a kort, amelyben Ő élt. Láthatók itt - a teljesség igénye nélkül - hajómakettek, érmék, bélyegek, festmények, szobrok, régi pénzek, levelezőlapok, fényképek, stb. A korabeli néprajzi és használati tárgyak sokaságával mára már talán túlzsúfolt lett a kiállítás illetve a kiállító termek.
Innen, mint egy 400 m gyaloglás után érkeztünk meg a Horthy kastélyba, amely a város tulajdonában áll, a közelmúltban kiürítették és állagmegóvást végeztek el rajta. A teljes felújításhoz Eu-s pályázat szükséges. A kastély a 18. század közepén épült a nagykárolyi gróf Károlyi család jóvoltából Halasy család tulajdonába került. Halasy József lányát, Paulát vette feleségül Horthy István, aki a Szabolcs vármegyei Ramocsaházáról költözött Kenderesre. Horthy István halálakor a birtokot gyermekei örökölték. Az 1. világháborúban súlyosan megsérült kúria tetőzetét 1922-ben állították helyre, és folyamatos javításokat végeztek egészen 1924-ig. 1925-ben felkérték Kalin Ferenc építészt, hogy Horthyné elképzelései alapján késő barokk stílusban építse át a kastélyt.
Horthy Miklóst 1920. március 1-jén Magyarország kormányzójává választották, amit 1944. október 16-ig töltött be. Kormányzóvá választása után igyekezett feleségével évente legalább egy hónapot Kenderesen tölteni. Itt más ként emlékeznek a kormányzóra, mondta idegenvezetőnk. Saját birtokainak jövedelméből is sokat áldozott a településre, adakozott a szegényeknek, de állami beruházásként is valósult meg intézmény, útfejlesztés.
Innen autóbusszal a Horthy ligeten mellett elhaladva, ahol a 20 méternél magasabb első világháborús emlékművet 1941. június 29-én avatták, a Horthy Kriptához érkeztünk.
A Horthy család kriptáját az 1920-as években építették, a katolikus-, reformátustemető mezsgyéjén található, mivel Horthy református felesége katolikus vallású volt. Az épületben 20 sírhely található, amelyből 2 üres. Az idegenvezető minden volt családtagról, aki itt nyugszik a legfontosabb tudnivalókat elmondta.
A következő látnivalót szinten autóbusszal közelítettük meg. A közeli Halasy–Horthy-kastélynak köszönhetően az Vasútállomás épületét neobarokk stílusban építették, 1931-ben még külön kormányzói várótermet is létesítettek a többször erre járó Horthy Miklós számára. Ma műemléki védelem alatt áll és nem régen teljes felújításon esettát. Az állomás mellet egy két világháború közötti vasúti kocsi is kiállításra került. Az ablakokon benézve, a konyha, étkező kocsirészt és 1 és 2. osztályú fülke látható.
A következő városban Marfűre (5.500 lakos) a Spárga étterembe érkeztünk, ahol a finom ebédet elfogyasztottuk.

   A Szent Tamás-templomnál várt bennünket Székácsné Tálas Gabriella a művelődési központ igazgatója, aki elmondta a modern stílusban épült templom tervezője, Marosi Gábor építész, a névadó apostol életének két legfontosabb helyszínét, Jeruzsálemet és Indiát is belekomponálta az épületbe. A Krisztus öt szent sebére utaló „Jeruzsálemi kereszt” alaprajzú templombelső, a gyergyói mesteremberek ácsolta homorú ívű kupola, csodálatos ólomüveg ablakai, Meszlényi János szobrászművész különleges, rézlemezből hajtogatott szobrai és a 23 regiszteres, 2 manuálos hangversenyorgona teszik igazán különlegessé Martfű katolikus templomát. A templomtorony kilátójából, a 26 méter magas toronyszintről csodálatos kilátás nyílik a városra. A Római Katolikus templomépítési munkálatai közel tíz éven át tartottak, és az orgona felszentelésével értek véget 2001-ben.
   A két templom között a város főterét délről, a katolikus és a református templom ölelésében, a Szent István szobor zárja le. Gyurcsek Ferenc (1942-2023) Munkácsy-díjas szobrászművész méltóságteljes alkotását 1997. augusztus 20-án avatták fel. Szent István király egészalakos bronzszobra a róla elnevezett tér ékessége, a város jelképe. A szobor bronzból készült, a rajta lévő korona, a jogar és az országalma aranyozott.
Szerencsénkre a református templom nyitva volt így azt is megnézhettük.
   Martfű gazdag kulturális életének kiemelt helyszíne a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár. Az intézmény 4600 m² alapterületű, ötszáz személyes színház- és mozi teremmel, háromszáz személyes pódium- és táncteremmel, klubtermekkel, táncpróba- és képzőművészeti teremmel, emeleti galériával és kiállító teremmel várja a látogatókat. Az egykori Tisza Cipőgyár művelődési központját 1961-ben adták át.
   A Művelődési Központ gondozásában látogatható a Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény és jelentős a néprajzi gyűjteményes tárlata is. A kiállítást Eiler Zita muzeológus mutatta be.
   Tovább indultunk Szolnokra és az elmúlt évben átadott Városkapu látogatóközpontban vártak bennünket. Közel egy órás filmvetítésből és régész muzeológustól sok hasznos ismeretet kaptunk. „A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a bronzkori várat időszakosan a vaskorban és a népvándorlás korában egyaránt lakták, sőt honfoglaló eleink ugyancsak megszállták. Közel ezer évvel ezelőtt, az 1040-es évek derekán Szolnok ispán is ebbe a bronzkori eredetű erősségbe költözött be kíséretével. Annak védműveit felhasználva, megerősítve alapította meg benne a róla elnevezett várispánság, valamint a 11. század második felében a Tisza-vidéktől már egészen a Keleti-Kárpátokig húzódó Szolnok vármegye központját. A kora Árpád-kori sáncvár a bronzkori erődítések nyomvonalában, azok maradványaira épülhetett fel. Az egykor benne álló rangosabb épületekre tégla és tetőcserép töredékek utalnak. A megyeszékhely 1241-ben, a tatárjárásakor pusztult el, melynek régészeti nyomait a várárok feltárása során lehetett azonosítani. A késő Árpád-kori rétegben talált kisméretű, bronzból öntött lófigura, fején madárral, egy két részből álló lakat testének egyik fele, amely a mongol invázióhoz köthető….”
   A Városkapu kávézóban még töltöttünk időt, a gyerekek meg a különleges játékokat próbálták ki.
   Terv szerint 19 óra 30 percre szerencsésen hazaértük. És megállapítottuk, hogy a vármegyénkben is van értékes látnivaló.
Tóth Tibor