A mezőgazdasági tsz történeti sorozatom második részét a Lehelkürt Mg. Tsz-nek szentelem. A 70 év első másfél évtizedében sok nevet választottak vagy adtak a szövetkezeteknek. A nevek között személynevek, de a gazdálkodásra, a fejlődésre jellemző nevek is szerepeltek. Így: Lenin (1950), Béke (1951), Petőfi (1952), Április 4. (1955), Aranykalász (1957), Új Remény (1957) Lehelkürt (1957), Kossuth (1959), Zöldmező (1959), Haladás (1959), Szabadság (1961). A zárójelben szereplő évszám a névválasztás évét mutatja. Más településeken is többségében hasonló nevek szerepeltek.
Talán nem véletlen, hogy a Jászságban máshol Lehelkürt néven szövetkezet nem alakult. A köztudatban élt olyan monda, amely Szűcs Mihály (1823-1903) 1892. évben nyomtatásban megjelent Életleírásában is szerepel „…Mivel pedig a Lehel Kürtje itt találtatott meg, ha az igazság divatban volna, a kürtnek nálunk volna a méltó helye, de mivel a Jászberényiekkel jó testvéries viszonyban élünk s annak kitűnő, jól felszervezett rendőrsége által ott biztonságban van, átengedjük nekik.” A könyvet a FÉBE a Honfoglalás 1100. éves évfordulójára hasonmás – kutatásokkal kiegészítve – díszkiadásban megjelentette. Szívünkhöz tehát legközelebb a névválasztásban a Lehelkürt állt.
A szövetkezet működését alakulásától hullámvölgyek jellemezték. Az alakulást követő évek nehézségeiben a hibákat az elnök személyében keresték, így gyakori volt a vezetők cseréje, kezdetben helyi, majd idehozott személyek vezették a szövetkezetet.
Kiss Jenő a hatvanas évek elején került a szövetkezet élére. Őt követően a kiegyensúlyozott, békés fejlődés korszakát hozta Koczka Pál helyi születésű, gazdálkodásban felnőtt és jártas tag megválasztása, a szintén helyi születésű Jáger Sándor korábbi elnökhelyettes is újból bizalmat kapott. A munkafegyelmet megkövetelő, takarékos és a jövedelmező gazdálkodásra odafigyelő új elnökkel már az első évben pozitív mérleggel zárt a szövetkezet, amely a munkaegység növekvő értékében is megmutatkozott.
A következő évek felidézésében segítségemre voltak Kolozs Sándor és Liziczai József volt szövetkezeti tagok.
Kolozs Sándor (1939-) nyugalmazott asztalos. A helyi KTSZ-ben tanulta ki a szakmát, majd a jászberényi TÖVÁL-nál dolgozott. Az építőipari munkát végző vállalkozást azzal a céllal hozták létre, hogy a Jászságban működő téeszek épületberuházásait kivitelezzék. 1965-ben a Lehelkürt Tsz II. telepén a sertéshizlalda építését, majd a téesziroda (a mai Teaház) átalakítását, felújítását végezték. Koczka Pál elnök kereste meg, hogy szívesen vennék, ha a jövőben a szövetkezetben dolgozna.
A tsz-irodában 1966 januárjában írta meg a felvételi kérelmét a szövetkezetbe. A Lehel I. telepen volt a műhely, karbantartási munkálatokat végzett.
A tsz főagronómusa Bajtai Sándor, a főkönyvelői feladatokat Erdős Lajos, majd a Béke tsz volt főkönyvelője, az alattyáni Menyhárt József látta el. A főkönyvelő-helyettesi munkát Bajnóczi Andrásné Rimóczi Ilona végezte. Az irodán dolgoztak: Ágoston Emánuel (pénztáros), Bukó Sándorné, Czeculics Margit, Fülöp Lászlóné, Kovács Magdolna, Kovács Sarolta, Kiss Piroska, Pető Andorné. A növénytermesztés fő növényei a búza, kukorica, tritikálé (búza és a rozs keresztezése, takarmánynövény), cukorrépa. Az állattenyésztés három helyen történt. A Lehel I-es telepen a tehenészet és növendék szarvasmarhatartás, a lóistálló, a Lehel II-es telepen (a Tamus tanyán) a hízó marha és sertéstenyésztés és hizlalás, a Szék-halom legelőn juhtartás folyt. Az állattenyésztéshez fiatal helyi szakemberek kerültek Harmath Antal és Czeglédi László személyében.
A szövetkezet az asszony tsz-től örökölte meg a savanyító részleget, melyet folyamatosan bővítettek a Lehel I. telepen. Saját termesztésű zöldségek, paprika, káposzta és vásárolt uborka savanyításával foglalkoztak. Budai József, majd Johancsik Miklós volt a savanyító üzem vezetője. A savanyút a honvédségnek és a miskolci piacra szállították, később szovjet exportra is került.
Liziczai József (1944-) Endrődön született és töltötte gyermek korát. A kertészeti technikumot Gyulán 1962-ben végezte el. Tanulmányait a budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folytatta, és 1967. februárban szerzett egyetemi szintű diplomát. Az intézmény a végzősök elhelyezkedését segítve a munkáltatók állásajánlatait a hirdetőtáblára kifüggesztette. Az ajánlatok között szerepelt a Lehelkürt Tsz felhívása kertészeti szakember foglalkoztatására. Ugyan korában nem hallott a településről, de elsőnek ezt a lehetőséget akarta megismerni. Leutazott Jászberénybe, ahol a Lehel Hotelban szállt meg, és felkereste a Járási Hivatal Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályát, ahol már dr. Bene László osztályvezető és Koczka Pál tsz-elnök várta. Ismertették az elvárásaikat és az anyagi járandóságot. Akkor a kezdő szakemberek fizetése két részből tevődött össze, az állam egy-két évig biztosított gyakornoki támogatást és a foglalkoztató tsz által biztosított fizetésből. A tsz-tagként foglalkoztatottak még kaptak 1 kh. (5755 m2) háztáji földet, annak is volt jövedelme.
A munkát 1967. február 15-én kezdte el a szövetkezetben. Albérletben kezdett, Jászfényszarun találta meg élete párját Tiszárovics Klára személyében, két fiuk született, 53 éve él a településen. Szolgálati járműként egy Toldi típusú piros színű kerékpárt kapott. A kertészetben szabadföldi paprikát, paradicsomot, sárga- és görögdinnyét, fejes káposztát és zöldborsót termesztettek. A fólia alatti paprikatermesztés beindítását is ekkor kezdték el, mivel a másik helyi szövetkezetben már ez korábban elkezdődött. A fóliakertészet helyét a Lehel I. telepre bevezető út két oldalára tervezték, és itt is valósult meg. A zöldborsótermesztést, mivel az egyszeri idénymunkát jelentett, többségében roma napszámosok alkalmazásával oldották meg. Az alkalmi dolgozók a leszedett borsó mennyisége (súlya) után kapták a díjazást napi kifizetéssel. A paprika-, paradicsom-, káposztatermesztést a tsz-tagok kertészeti csapatai végezték. A görögdinnye és sárgadinnye nagybani termesztését akkor még kevés fényszarui ismerte. A nagy hagyományokkal rendelkező, a település földterületével határos Csány községből érkező családok szerződtek egy-egy évre a szövetkezethez. A kertészeti brigádvezető Kóródi Gábor volt. Közben másik felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember, Deli Károly is jött a tsz-hez. A szövetkezetnek ekkor két Csepel típusú tehergépkocsija volt. Főleg a kertészeti áruk szállítását végezték a budapesti nagybani piacra, konzervgyárba vagy helyi felvásárló telepére. A vasútállomásnál lévő MÉK (zöldség és gyümölcsfelvásárló vállat) telepére lovas kocsikkal is szállítottak. Innen a fényszarui kertészeti termékeket teherautóval, vasúti kocsival belföldre és külföldre is vitték. A dinnye budapesti piacra és a helyi MÉK-hez került, de jutott a fényszaruiaknak is Bodony Béla Ady Endre úti lakásán árulták a helyi vásárlóknak. Később a fényszarui és a csepeli piacon létesített elárusítóbódéban is forgalmazták a zöldségféléket.
Liziczai Józsefet 1967 ősszén beiskolázták egy kertészeti jellegű egyhónapos továbbképzésre, Fertődre, amely az ottani kastély épületében került megtartásra. A település igen közel volt az osztrák határhoz, külön belépési engedélyt kapott a Járási Hivataltól. A dolog érdekessége az volt, hogy mire haza jött Koczka Pál tsz-elnököt leváltották. A szigorú fegyelmet, és a közös tulajdon védelmét szem előtt tartó, gazdaságot sikeresen vezető elnököt nem mindenki kedvelte, a tagság kettészakad Koczka pártiakra és ellenzőkre. Az utóbbiak voltak többen, így átmenetileg a szövetkezetet Jáger Sándor elnökhelyettes vezette.
Az elnököt választó közgyűlésen Fózer László helyi születésű szövetkezeti tag kapott bizalmat, több mint hat évig vezette a szövetkezetet. Az elnökhelyettes személye változatlan maradt. Közben a tsz gépesítése is sokat fejlődött. Liziczai József a kerékpár után Csepel 125 majd Pannónia motorkerékpárt kapott szolgálati járműnek. Egy használt Varszava személygépkocsit is vásároltak, amely közreműködött a felső vezetés közlekedésének segítésében, Szegedi István vezette. Ez idő alatt erdőtelepítés is elkezdődött, illetve a hetvenes évek elején a sertéstenyésztést, a hizlalást felszámolták. Bővítették a fólia alatti termesztést, a juhtenyésztést és a savanyító üzem kapacitását. Új beruházások születtek, a Lehel I. telepen gépműhelyt építettek, melynek vezetői Bali Imre, Dávid Miklós, a végén Hulyák Róbert volt.
A szövetkezet gazdálkodását a bevételek és kiadások egyensúlyvesztése nagyban befolyásolta. Az időjárási tényezők is befolyásolták a szántóföldi növénytermesztést, melyet öntözni nem tudtak. Az emberi tényezők is kihatottak a gazdálkodás eredményességére. Így a hetvenes évektől változó eredményességű zárszámadás született, a tagok jövedelme is stagnált. Az 1973-as évet már jelentősebb mérleghiánnyal zárták, melyet már a felsőbb szervezek sem nézték jó szemmel. 1974 tavaszán Fózer László lemondott, ekkor már a felsőbb párt- és állami szervek elhatározták, tovább koncentrálják a szövetkezeteket, vagyis Jászfényszarun egy szövetkezet fog a továbbiakban működni.
Az egyesülés folyamatát elő kellett készíteni, így a Béke Mg. Tsz. elnökét, Csikós Ferencet bízták meg átmenetileg 1974. év hátralévő részében a Lehelkürt Tsz. vezetésével. Csikós Ferenc megbízatása arra szólt, hogy minden intézkedéssel elősegítse a szövetkezet 1974-es mérlegének nullszaldóssá tételét, vagyis ne legyen mérleghiányos a szövetkezet. A cél megvalósításához a kiadásokat csökkenteni, a bevételeket növelni kellett. Így már 1974-ben év végére felszámolták a juhágazatot és a savanyító üzemet. A tsz tagsága megválasztotta az egyesülést előkészítő bizottság tagjának Koczka Pált, Kolozs Sándort és Palócz Józsefet.
A Lehelkürt Mg. Tsz. története 1974. december 31-gyel befejeződött.
Tóth Tibor
Fotókat: Liziczai József biztosította, másolatai a Városi Értéktárban megtalálhatók
1./ A palántanevelő a Lehel I. telepen
2./ A paprikatáblák között kerékpározik Liziczai József
3./ Munkaközi szünetben egyeztetés Balról jobbra: Kóródi Gábor, Nagy András, Rózsa Lászlóné, Liziczai József, Wágner Balázsné, Cserháti Vencelné
4./ Fólia alatti paprikatermesztés
