Kiss József (1924-1989) tanár, helytörténeti kutató leírásából tudjuk „1751-ben Alexius Márton görög kereskedő nyitott boltot a községben.”A XIX. század második felében, majd a XX. elején néhány – többségében zsidó – kereskedő családok telepedtek le. Vegyeskereskedéseket, vendéglátóhelyeket nyitottak. Jászfényszaruhoz közeli Dányra, hogy postosan mikor érkezett Stern Sándor szülei Stern Lipót Fülöp és Taub Mária nem tudjuk. Tény viszont, hogy fiuk már Dányon, 1909. augusztus 18-án született.
 Stern Sándor (1909-1996) és Spitzer Margit (1911-1944) miként, és hogyan ismerkedett meg nem tudjuk. Margit szüleinek tulajdonában volt a mai Flamingó étterem épülete, ahol vendéglátó egységet üzemeltettek, itt is találkozhattak. Házasságot 1936-ban kötöttek, 1938-ban Erika leányuk született.

 

   Jászfényszarun a katolikusok, és zsidók békésen éltek egymás mellett. A zsidó családok köztiszteletnek örvendtek, ezt Apámtól is sokat hallottam. A kovácsmester éves munkáját a gazdák mindig az adott év terményeinek értékesítésének bevételéből a következő év januárjában fizették ki. Az évközepe felé már a zsidó kereskedőtől hitelbe kellet venni a vasanyagot, kovácsszenet. Biztosan sokan másoknak is hiteleztek, ha a helyzet úgy kívánta.
   A békés életbe a politika beleszólt. 1938 és 1941 között három zsidótörvény is született. Közben kitört a II. világháború, a Kállay kormány 1942-44 között még döntően látszatintézkedéssel odázta a legsúlyosabb döntések végrehajtását. 1944. március 19-én Magyarországot a németek megszállták, Kállay kormányt Sztójay Döme váltotta fel. Ezt követően gyorsult fel a zsidók deportálása, Jászfényszaruról több mint 100 fő zsidószármazású embert hurcoltak el. Köztük a mai Ady Endre út balvégén álló házból, ahol Stern Sándor élt feleségével, és hatéves Erika lányukkal. A házban üzemeltettek egy vegyeskereskedésű üzletet is.
   A magyar zsidó foglyok egy része 1944 májusában felső Ausztria Linz város közelében lévő Nauthausen koncertrációs táborba kerültek, köztük a Stern család is és testvére Tibor. A férfiak munkaszolgálatra lettek beosztva, földalatti légitámadásoktól védett gyár építését, a hadiiparban fegyvergyártást végeztették velük. A nőket, gyerekeket elgázosították, elégették. A családfő szemeláttára vitték el feleségét és leányát a vesztőhelyre.
   A tábort 1945. május 5-én az amerikai katonai egységek felszabadították, nyáron a szovjet hadsereg kapta meg. A szovjetek 1947-ben Ausztriának átadták, hogy emlékhelyet létesítsenek a tábor területén. A központi épületekből múzeumot alakítottak ki, a nevek termében a 81 ezer áldozat neve szerepel. A tömegsírokban lévő hallottakat méltóképpen kialakított temetőben végső nyugvóhelyre helyezték.
   Jászfényszarura 89 fő soha nem tért vissza, akik valamelyik táborban lelték halálukat. Emléküket név szerint – a legfiatalabb Kovács Péter féléves, a legidősebb Gruber Jakabné 86 éves – őrzi a felújítás után 1993. december 12-én a Szent Imre temető keleti oldalán, a volt zsidó temető közelébe áthelyezett Zsidó Áldozatok Emlékműve.
   A hazatért tizenegynéhány személy köztük Stern Sándor és testvére. Sándor eredeti okmányait fia megőrizte. Az okmányokból tudjuk, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt 2535 számú igazolvány tanulsága szerint Nauthausen táborból szabadult, a nevezett lakóhelyére-Jászfényszarura kívánt visszatérni, Sopron, 1945. VII. 12. A következő irat már 1945. VII. 16-én kelt Budapesten, melyet a DEGOB (Magyarországi Zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság), valamint a Fasiszták Által Elhurcoltakat Segítő Bizottság állított ki 7696 szám alatt magyar, és orosz nyelven. Kérik a katonai és polgári hatóságokat, hogy lakhelyére útjában őt támogatni szíveskedjenek. Az iraton feltüntették, hogy 1500 pengőt átadtak számára, és pecsétlenyomattal jelezték, hogy Budapestről még az nap elutazott.
   Az élet nem áll meg újra kellett kezdeni. A hazatértek visszaköltöztek házaikba, kereskedésüket újra szervezték. A Földművesszövetkezet 1946-ban Jászfényszarun is megalakult és fokozatosan átvette az egyéni-magánkereskedők szerepét.
   A magánéletben is tovább kellet lépni. Stern Sándor (1909-1996) 1946. december 22-én feleségül vette a szintén holokauszt túlélő Schwarcz Sándor, és Goldmann Irén szülők gyermekét Schwarcz Piroskát (1924-2006). A házasságból Jászfényszarun 1949-ben Lajos, 1956-ban György gyermekek születtek.
   December közepén a Polgármesteri Hivatalból telefon kerestek, hogy megadták a mobilszámom Stern Lajosnak, aki keresni fog, Izraelből Budapestre látogatott, és Jászfényszarura szeretne jönni régi emlékeit felidézni. Másnap már hívott és megbeszéltük, hogy a Városi Értéktárba találkozunk. Taxival érkeztek feleségével együtt, aki Izraeli magyarul nem beszél. Főtéri sétát tettünk, a Zsidó Áldozatok Emlékművét nézték meg. Lajos tájékoztatott arról, hogy január közepén ismét jön Budapestre a magyar állampolgárságával kapcsolatos ügyet intézni, és ismét ellátogat Fényszarura.
   Január 20-án már Édesapja segédjével Palócz Imréné Rózsa Pirikével vártuk az értéktárba, feleségével érkezett sok-sok fotóval és korabeli iratokkal. Nagy volt az öröm mikor Pirikét meglátta, mivel 1995-ben mikor édesapjával Dányon, és Jászfényszarun voltak, akkor közel negyven év után találkoztak. Megölelték egymást, és az emlékek felidézésének sokasága kezdődött el.
Megkértem adjon interjút a helyi újságnak.
   Első kérdésemet még is Pirikének tettem fel. Hogyan emlékezik Stern Sándorra vendégünk Édesapjára?
Stern Sándor családjával az Ady Endre út végén lévő mai vendéglátóhely volt a lakásuk és abban volt egy vegyeskereskedés. Az ÁFÉSZ elődje, a Földművesszövetkezet megalakulása után nagyobb vegyeskereskedés boltvezetőjének kérték fel. Az üzlet a Rimóczi-kastély baloldalán lévő (utolsó tulajdonos Rimóczi József, a főtéri rekonstrukció kapcsán az önkormányzat megvásárolta és lebontotta) házban volt. A boltban élelmiszertől, festékig mindent forgalmaztunk. A vezető mellet Bodor István, Riesz Fülöp kereskedők, és én segédként dolgoztam. Lajos óvodából, majd az iskolából hazafelé betért a boltba, sokat találkoztunk korban hozzám állt legközelebb. Emlékszem öccsének megszületésére is. Azt hiszem sokunkat váratlanul ért, amikor megtudtuk, hogy a család, Sanyi bácsi testvére Tibor és Goldmann László is kiutazási engedélyt kért Izraelbe.
   A következő kérdés már Lajoshoz szól, nyilván 8 évesen a szülők döntését a gyereknek el kellett fogadni. Később Édesapádtól biztos megkérdezted miért döntöttek a kivándorlás mellett?
Édesapám elmondta a holokauszt, az átélt borzalmak nagyon mély nyomokat hagytak bennük. A döntő szempont a félelem volt a jövőtől, akkor úgy gondolták ez a később is megismétlődhet. Izraelben biztonságosabb új hazát láttak. Én és öcsém ott nőttünk fel, nekünk már az volt természetes, a szüleimtől sem hallottam soha, hogy megbánták volna, hogy eljöttek a szülőföldről. Az tény, hogy sokat beszéltek és gondoltak a fényszarui évekre, és a jó ismerősökre, barátokra. Boldog volt, hogy halála előtt egy évvel még megláthatta szülőhelyét Dányt és Jászfényszarut. Találkozott régi a volt kereskedő kollégáival, a szomszédokkal, ismerősökkel.
   Emlékszel hogyan érkeztetek Izraelbe?
A kiutazási engedély, még a menetjegyek is megmaradtak a ládafiában, Budapesten 1957. április 5-én állították ki. Budapestről vonattal mentünk Kelebia határállomásig, onnan tovább Genova (Észak-Olaszország kikötőváros), majd hajóra szálltunk és Izrael északi részén Kerem Maharal településre kerültünk, melyet 1949-ban Csehszlovák holokauszt túlélők csoportja hozta létre, itt 1959-ig éltünk.1960-tól Maanit egy kibuc Izrael északi részére kerültünk és jelenleg is ott élünk.
   Elmondanád az olvasóknak mi is a kibuc?
A héber kibuc szó jelentése csoport. Ezek elsődlegesen mezőgazdasági munkát végeznek, megteremtve ehhez a szükséges területeket. Egy kommunális életformát jelentett az élet minden területén. Közösen végeznek mindent, természetesen a szaktudás, készség figyelembevételével. A megtermelt jövedelmet közösség döntése alapján, egyéni szükségleteknek megfelelően részben felosztják. Emlékszem Édesapámmal 1995 évi Magyarországra jövetelünk költségét is kérvényeztük, a kérést méltányolták, és biztosították az utazás költségét. Az a kibucot ahol élünk 1942-ben döntően Csehszlovákiából és Lengyelországból érkezett fiatal zsidók alapították. A kibucunk döntően földműveléssel foglalkozik, gyapot-, búza-, lucernatermesztés. Magas fokú a gépesítés, az öntőzési rendszer kiépítettsége. Édesapám a tehenészetben karbantartóként dolgozott. Én a földművelésnél, gépek üzemeltetését végeztem 67 éves koromig, itt az a nyugdíjkorhatár. Két éve vagyok nyugdíjas, a járandóság két részből áll egyrészt alanyi jogon az Izrael állam fizeti, másik részt a kibuc folyósítja.
2002 után folyamatosan a kibucok – kb. 120 család, 600 fő – működésében jelentős változások történtek. A közösségi gazdálkodásnál ma már jelentősebb az egyéni vállalkozás, minden területen. A településen az ipar is megvetette lábát Galam Ltd. keményítőt és glükózt állít elő az élelmiszeripar számára.
   Szólnál családodról?
Idekerülésem után héberül 12 osztályt elvégeztem, 3 évig katonai szolgálatot teljesítettem (Izraelben a nők két évig katonák), 28 évesen megnősültem, feleségem Stern Dafna titkári feladatokat végez. Két leánygyermekünk született Hagar és Dana férjnél vannak. Három fiú és egy leány unokánk van.
A tágabb család Édesapám testvére Tibor Izrael helyett végül Dániába kötött ki. Közgazdaságot végzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni, gépszerelőként dolgozott 1999-ben hunyt el.
Az öcsém Gyuri egészségügyi pályát választott ambulánce vezető, közel lakunk egymáshoz gyakran tudunk találkozni.
   Végezetül az óvodát és az általános első osztályát Jászfényszarun végezted, a régmúltról is vannak emlékképeid és a 25 évvel ezelőtti látogatásról már több minden megmaradt. Milyennek látod ma Jászfényszarut, a szülőhelyedet?
Mikor már bekanyarodtunk Hatvan felől a településre, látva az óriási ipari épületeket és beérve a főtérre azt hittem nem jó helyre hozott bennünket a sofőr, csak ámultam elmondhatatlan a változás. Minden elismerésem az itt előemberekké, a várost vezetőkké, hogy igazi ékszerdobozt csináltak a településből. Bízom, benne hogy lesz még alkalmunk Jászfényszarura ellátogatni.
   Második alkalommal közel hét órát töltöttek városunkban, megnézték a városháza dísztermét, és körbe kocsikáztuk a települést, a nevezetesebb helyeken kiszálltunk, fotót készítettük. Szívélyes fogadtatásban volt részünk a Stern család régi házánál, Lajos örömmel nyugtázta, hogy még állnak a hátsó folyosó oszlopai, az utcafronton Pirikével készült egy közös fotó. Viszontlátással búcsúztunk egymástól.
                                                                   
Kép és szöveg: Tóth Tibor

Fotó:

1./ Stern Sándor első felesége Spitzer Margit esküvői képe
2./ Stern Lajos két évesen a pettyes labdával
3./ Stern Lajos óvodáscsoportkép
4./ Stern Sándorné Schwarcz Piroska karján György fiával Gonova-i kikötőben, útban Izrael felé 1957
5./ Csoportkép Stern Sándor házánal kb. 1949 Balról jobbra haladva Marton Gyula, ?, Márkus Ödön községi tisztviselő, Rusai Mihály, Tiszárovics Dezső, Tóth János ig.tanító, Stern Sándor, Donát ?, Kovács Dezső, Szabó István, Czeglédi Vencel, Tóth Lajos, Bodor István.
6./ A régi Stern családi ház (Ady E. út végén) előtt készült kép Stern Lajos, Palócz Imréné, Stern Lajosné