Statisztikai és nemzetgazdasági közlemények – A hazai állapotok ismeretének előmozdítására, kiadta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Statisztikai Bizottsága, szerkesztette Hunfalvy János III. kötetében, megjelent Pesten 1867-ben (155 évvel ezelőtt) Jászfényszaruról egy tanulmány található. A szerző Athanász Szilárd községi orvos. A 18 oldalas írást érdemesnek tartották arra, hogy egy országos MTA kiadványban közzé tegyék.
Dr. Fodor Ferenc (1887-1962) geográfus, kartográfus-történész.: „A Jászság életrajza” című 1942-ben kiadott, majd a Jászok Egyesülete és „A Jászságért” Alapítvány által „A jászok bibliájának” is nevezett mű hasonmás kiadásban 1991-ben újra megjelentett. A könyv, melyet a MTA Serbán-díjával és az Akadémiai emlékéremmel jutalmazták a 478. oldalán a Jászság saját irodalmaként 26. pontban említi meg Athanász Szilárd írását a szerző. A következő megállapítást teszi: „Mint helybéli községi orvos kiválóan figyelte meg a falu gazdasági életének minden statisztikailag megfogható mozzanatát. Megfigyeléseit még ma is (1942) mintaszerű statisztikai dolgozatban tette közzé. Annál becsesebb anyag ez, mivel más jász községek gazdasági életére is lehet következtetni belőle.”
A Fodor féle könyvben szereplő irodalomról tudtunk, de kutatásaim során az írással nem találkoztam. A szerzőről, további ismertek megszerzése érdekében kutatásokat kell végezni. Egy biztos 1871-től már Dr. Lédig Lajos volt a település orvosa, őt 1922-től Dr. HortáverJózsef követte.
Nagy siker volt számomra mikor december hónapban a 18 oldalas írást megtaláltam. A tanulmányt elolvasva úgy ereztem igazi kincsre leltem. Másfél századdal korábbról hiteles és pontos ismeretekhez jutunk. A szájhagyomány, az apáról fiúra szóló elbeszélések, tapasztalatok, a családi írásos emlékek további 150 évet jelenthetett akkor a szerzőnek. Így már visszajuthatunk az 1700-as évek elejére. Ez a történeti részre igaz, mert statisztikánál, rengeteg konkrét számadat 1865-re vonatkozik.
Az érdeklődés felkeltésére néhány ismert, kevésbé ismert, vagy már ma pontosabban meghatározó történeti részből, később konkrét számadatokat is idézek a dolgozatból.
A történeti leírás, a következőkkel kezdődik: „Régiségek. Az emberek legősibb maradványa e tájon az úgynevezett Csonthalom. Ez egy régi óriási sírhalom, melyet valószínűleg az ódonkorban véres és nagyszerű csata után halmoztak össze… A legrégibb okmány Jászfényszarun az egyházi anyakönyv 1692-ből. Az ott följegyzett 45 szülött 900-at alig meghaladó lakosságra mutat. A nevekből pedig kiderül, hogy magyarok és szlávok voltak. A lakosság száma uj telepedőkkel szaporodva 10 év alatt 2000-re nőtt… Utczái egyenesek, szélesek, lombos akácz sorokkal szegélyezve, melyek mögött az egyszerű, de csinos lakházak egymástól 6-12 öl (1 öl 1,83 méter) távolságban fekszenek. A főtéren áll a templom, az emeletes városház, iskolák, a paplak, vendéglő s kitűnőbb lakházak, több kereskedő boltok sat.”
A szöveges bevezetés után 15 statisztikai táblázat mutatja; a lakosság összetételét, mesteremberek szakmánként-i kimutatását, a műveltség jellemzőit, a születések számát, egyházi és világi hivatal, egészség és tanügy személyzetének létszámát, a birtokok összetételét, az ingatlan, ingó (állat és pénz) állományát, a város költségeit, bevételek, kiadások összetételét. A statisztikai adatok 1865 évre vonatkoznak.
A tanulmány végén a szerző a város költségvetését szövegesen taglalja és útmutatást ad a következő évekre, a továbbfejlődés lehetőségeire.
Valamennyi táblázatban szerelő adatok információval szolgálnak, hogy eleink 157 évvel ezelőtt hogyan és milyen környezetben éltek.
Számomra legérdekesebb táblázatból idézek: 1865-ben Jászfényszarun 4370 lélek 1068 családban élt. 4264 lélek róm. kat. 106 lélek héber vallású, származásra nézve magyar 4075 lélek 1016 családban, új magyar 190 lélek 31 családban, 106 lélek héber 21 családban élt.
Foglalkozásra nézve lelkész 2 fő, hivatalnok 12 fő, tanító 5 fő, kereskedő 2 fő, szatócs 20 fő, mesterember 75 fő, nagyobb 36 fő, kisebb 273 fő önálló földbortokos található, napszámos 500 fő, cseléd 500 fő, czigány zenész 12 fő, koldus 12 fő. Oklevelezett egyén: egyetemi 3 fő, óvári gazdas. intézet 1 fő. Tanuló ifjúság: egyetemen 3 fő, gymnas. 3 fő, elemi iskolás 288 fő.
A mesteremberek ekkor 3 czéhben tömörültek; 1 fő molnár, 2 fő mészáros, 1 fő mézes bábos, 1 fő festő, 10 fő szabó, 1 fő szűrszabó, 6 fő szűcs, 12 fő csizmadia, 1 fő kalapos, 18 fő takács, 3 fő kőműves, 10 fő kovács, 2 fő lakatos, 3 fő asztalos, 2 fő kerékgyártó, 1 fő szíjgyártó, 1 fő köteles, 12 fő legények, 13 fő tanulók. Nem czéhbeli munkás; 4 fő hentes, 6 fő faragó, 5 fő halász.
Aki szeretné elolvasni az egész tanulmányt az március végétől a www.febe.hu honlap középen az „Értékek tárháza” szóra kattintva az egyéb fülön találja meg Athanász Szilárd: Jászfényszaru mezővárosstatisztikai leírását. A címre kattintva jelenik meg a 18 oldalas írás.
A Városi Értéktárban önköltségi áron 300 Ft befizetése mellett az érdeklődőknek kinyomtatva is át tudjuk adni, kérésre, vidékre postázzuk a tanulmányt.
Tóth Tibor
