A Függetlenség című politikai napilap I. évfolyam 1933. december 21. csütörtöki számának 5. oldalán olvasható (az újság 1933. február 16 és 1944. november 14. között Budapesten jelent meg): „Három díszpolgári oklevelet adtak át Gömbös miniszterelnöknek. Mint a Függetlenség már közölte, Pusztamonostor, Jászfényszarú és Jászfelsőszentgyörgy nagyközségek képviselőtestülete díszpolgárrá választotta Gömbös Gyula miniszterelnököt ragaszkodása és bizalma jeléül. A díszpolgári oklevelet a három község vezető polgáraiból alakult 25 tagú küldöttség Balázsovics János kormányfőtanácsos, felsőházi tag és Jenes József vezetésével kedden (19-én) adta át a miniszterelnöknek, aki köszönetet mondott a bizalomért, majd hosszasan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival.”
Gömbös Gyula (Murga, Tolna vármegye, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.) között élt, szülei evangélikus felekezetthez tartoztak édesapja elemi iskolai tanító. Iskoláit Murgán, Sopronban és Pécsen végezte, ahol 1905-ben zászlóssá avatták. Később császári és királyi vezérkari tiszt, magyar királyi szolgálaton kívüli gyalogsági tábornok, politikus, országgyűlési képviselő, titkos tanácsos, honvédelmi államtitkár, majd 1929 novemberétől 1932. november 1-ig honvédelmi miniszter volt. Ő lett a Magyar Királyság 29. miniszterelnöke, mely tisztséget 1932. október 1-től haláláig töltötte be.
A tekintélyuralmi állam kialakítását Horthy és a hagyományos vezetőréteg is ellenezte. 1936-ra Gömbös Gyula bukott politikus lett. Leváltását Horthy csak a miniszterelnök halálos betegsége miatt halogatta. Gömbösnek nem sikerült kialakítania a tekintélyuralmi államot, az általa véghez vitt intézkedések, azonban nagyban befolyásolták a későbbi eseményeket, így a magyar-német viszony alakulását és a szerepvállalást a második világháborúban. Feleségével Reichert Margittal együtt a Fiumei Úti Sírkertben nyugszanak.
Személyiségének és munkásságának megítélése – halála után 86 évvel – finoman fogalmazva is megosztó.
Tóth Tibor
Fotó: Wikipédia
