A HAZÁNK A magyar gazdaszövetség közlönye (hétfő kivételével mindennap megjelent), az Ötödik évfolyam 178. szám Budapest, 1898. július 27. szerda 5. oldalonolvasható: „A jászfényszarui harangozók. Ketten vannak, azaz hogy voltak a jámborok, a kik Jászfényszaru községben kongatták a harangot. Az egyik Réz Antal, a másik Réz Tóbiás, mindketten évek óta gyakorolják a mesterségüket s értenek is hozzá. A napokban azonban cserben hagyta őket a harangozói virtus. Nem tudják kiharangozni a jégesőt, pedig a derék jász község hagyományai szerint a harangozásnak nemcsak az a czélja, hogy az időt, misét, temetést jelezze, hanem hogy elüzzön a falu határából minden veszedelmet. Mikor tehát nemrégiben sötét felhők látszottak az égbolton, a falu bírája elküldte a kisbírót harangozó Rézékhez:
- Menjenek kentek a toronyba, s harangozzák ki a vihart meg a jégesőt. Ezt ízeni a biró ur.
Mindkét Réz, Antal is, meg a Tobiás is illő tisztelettel viseltetnek a biró úr hivatalos rendeletei irányában, de azért még sem szeretik a külön harangozást. Most is kitekintettek az égre s elégülten jövendölték:
- Nem lesz ebből eső, minek kelljen a harangozás.
És nem is harangoztak. A jégeső pedig elvitte a község egész termését. Természetes, hogy Jászfényszarun minden parasztember szentül meggyőződött, hogy a harangozók hanyagsága hozta reájuk az elemi csapást. Ha idejében harangoztak volna – mondták uton-utfélen – ugy nem lett volna jégeső.
A felháborodás olyan nagy volt, hogy a község képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott s ezen annak rendje és módja szerint hivatalvesztésre ítéltek a két harangozót. Most még komolyan beszélnek arról, hogy kártérítést követelnek tőlük a jégkárért.”
A kár megtérült-e van nem arra nincs információnk. Inkább nem mert a két harangozónak ingatlan és ingó vagyona a kár töredékét sem fedezte volna.
Tóth Tibor
