A Mi újság Fényszarun? helyi lapban 1997. júliusában jelent meg egy írás a felelős szerkesztő tollából. Az írás apropóját az adta, hogy Jászfényszaru önkormányzata egy díjat alapított egy általános iskolai tanulónak. A „fair play” (ejtsd: fer pléj) angol kifejezés, jelentése: becsületes, sportszerű játék. Nem lévén találó magyar megfelelőt, így neveztetett el az a díj, melyet 1997. június 12-én a „A jótanulók fogadásán” Győriné dr. Czeglédi Márta elsőként Takács Péternek adott át. Az oklevéllel könyvjutalom jár.
A kezdetek után kialakult az adományozás rendje. A tantestület dönt a díjazottról. Az a tanuló kaphatja, aki iskolai tanulmányai során kiemelkedően sportszerű a társaival, önzetlenül segíti, támogatja őket.
Sorozatunkban felváltva megkeressük a korábbi diákpolgármestereket, a Fair Play-díjasokat arról faggatva őket, hogy hogyan alakult azóta életük.
Névjegy: Takács Péter, (1983-) Tanulmányok: Széchényi István Közgazdasági Szakközépiskola Hatvan: pénzügyi és számviteli ügyintéző, mérlegképes könyvelő; Fachhochschule Frankfurt (frankfurti főiskola): marketinges és pénzügyes közgazdász; frankfurti Goethe Egyetem: humán geográfus (gazdaságföldrajz).
Munkahelyek: Commerzbank Investment Banking – Banks Marketing, személyi asszisztens, kongresszus szervezés, jelenleg „szabadúszó”.
A Majna-menti Frankfurtban lakik, magyar és német kettős állampolgárként, (mint a munka világában, úgy a magán életben is) függetlenként - a szituáció minden előnyével és hátrányával.
Hogyan befolyásolta a Fair Play-díj és egyéb általános iskolai közösségi munkák a további tanulmányaidat, karrieredet?
Amikor a díjat megkaptam, nem tudtam még pontosan a „fair play” kifejezés jelentését és jelentőségét. Az értesítőn volt egy rövid indoklás, hogy miért is én kapom ezt a kitüntetést. A magyarázat alapján tulajdonképp az akkori végzős évfolyam majdnem minden diákja kiérdemelhette volna a díjat, mert a sportszerű magatartás volt a jellemző az iskolában. Én mindenkit becsületesnek, korrektnek és tisztességesnek ismertem meg. Természetesen érvényesülhetett az „ahogy ö tett, úgy teszek én is” elv. Ha én segítőkészen és kedvesen állok az emberek elébe, akkor segítséget és kedvességet kapok vissza. Az akkori általános iskolai közeget én így tapasztaltam meg, és ezt a szemléletet vittem a további utamra is. Nagyszerű osztály- és diáktársaim voltak, valamint a pedagógusi kar is Créme de la Créme volt. Az alapokat Csirmaz Mátyás tanárbácsi fektette, innovatív tanítási módszerével, a világ minden dolgára nyitott és kíváncsi, de a hagyományokat tisztelő és őrző szemléletével. Felsőben olyan tanároktól tanulhattam, mint Szabóné Zsuzsa néni, Lantos Péter, Keresztesi József, Kurunczi Sándor, Molnár Imre és Virág István. A felsorolás a hasábok korlátolt keretei miatt nem teljes, de minden tanáromnak csak kösznettel tartozom, mert mindenki fair játszott és a jó példát mutatta. Természetesen mindenki messze fölött áll egykori osztályfőnököm Berényi Ferencné Erzsike. Az Ö morális iránytűje mindig az igaz irányba terelt minket. Osztályi főnöki órán például a Valahol Európában-t néztünk és Victor Hugo A nyomorultak című regényét olvasta fel nekünk. Csak ezeket a történetek megismerve és megértve, nem lehet nem Fair Play-díjasnak lenni, akárkinek, bárkinek! Természetesen eleinte szerényen eldicsekedtem vele, hogy én ilyen kitüntetésben részesültem, de egy idő után kevésbe az oklevél számított, mintsem, hogy az ember tisztességen éli az életét. De én sem vagyok fedhetetlen. Általános iskolában is több osztálytársamat megbántottam és itt, megkövetve őket, kérek tőlük bocsánatot. Úgy gondolom, hogy az általános iskolában nem csak az olvasást számolást kell megtanulni, hanem az iskolának példamutatásban is vezető szerepet kell, hogy vállaljon. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az én iskolám minden téren a kötelességét ellátta. Az itt elsajátított formális és informális tudásnak köszönhetően a kezdeti botlásaimat ki tudtam korrigálni. És ismételve önmagam: habár a díjazott az én voltam, de az elismerés az általános iskola minden egyes személyének kijárt. Bízom benne, hogy a mai napig kitart ez a kölcsönös megbecsülés diákok és tanárok között.
Hogyan érzed, az elképzeléseidet megtudtad-e valósítani a munka világában? Milyen csalódások, sikerek értek?
Nem egy klasszikus karrierista mókuskerék életutat futottam eddig. Az elképzeléseim folyamatosan változnak és életemmel elégedett vagyok. Nekem fontos a széleskörű tudás gyarapítása, illetve a flexibilitás. Ha kell, akkor egy bőröndbe belefér mindenem, és ha kidobnának valahol a repülőből, mindenütt és mindenkivel meg tudnám magam értetni. Itt játszik nagy szerepet az a fair play szabály, hogy mindenkinek add meg a neki járó tiszteletet. Ha a velem szemben álló -akár idegen- személy érzi az igaz érdeklődést és a tiszteletet, akkor biztosan segíteni fog és útba fog igazítani. Talán ezért is, igazán nagy csalódás nem ért még eddig, mert próbáltam az adott szituációt megérteni és mindenben és mindenkiben a pozitívot megtalálni. Az elért sikerek, pedig nem csak az én személyes sikereim, hanem az én és környezetem közös sikere. Arra figyelek, hogy senkin ne gázoljak át, mert a mások kárára elért eredmény összeségében nem lehet siker.
Milyen jövőbeni terveid vannak, bármilyen területről is legyen szó?
A gyermek vállalásról eddig pesszimistán gondolkodtam. Azonban most a közvetlen környezetemben látom, hogy mekkora örömet okoznak a kisgyermekek és babák a szüleiiknek, illetve maga a babavárás mekkora örömmel jár. Így most már azt gondolom, hogy talán még nincs túl késő a családalapításra. Ez a magánéleti terv. A professzionális terv, pedig, hogy megtanulok programozni és akkor én is „beszállhatok az internetbe”.
Figyelemmel kíséred-e a Jászfényszarun történteket, milyen kapcsolatod van szülővárosoddal, településünkkel, ezzel kapcsolatban mi kelti fel az érdeklődésedet leginkább és milyen forrásból szerzed ismereteidet?
Édesanyám és a keresztgyerekeim, és most már azok gyerekei Fényszarun élnek, így ide a kapcsolatom aktív. Igaz, eddig ritkán jártam haza (Frankfurt az otthon, de Jászfényszarura járok haza), de minden egyes látogatáskor csak ámultam és bámultam, hogy a város mekkora fejlődésen esett át. Gratulálok és tiszteletem mindenkinek, aki ehhez hozzájárult! És most már tudom azt is, hogy értékes információkhoz juthatok mind a város történetének, mind az aktuális eseményeknek a terén, ha megnyitom a FÉBE weboldalát.
A munka, a család mellett milyen szabadidős tevékenységet folytatsz, mik a kedvteléseid?
A legújabb időtöltésem lett a régi fotók, levelek, iratok megmentése, scannelése, photoshopolása és archiválása. Habár még sok családi emlék vár digitalizálásra, de a nappalok hosszabbodásával inkább a kertben a növények ápolásával foglalkozom szívesen.
Részt vennél-e a volt iskoládban megszervezendő diákpolgármesterek és Fair Play-díjasok találkozóján?
Természetesen, örömmel!
A kérdéseimre kapott válaszok alapján, 26 év elteltével is igazolódott, hogy méltóhelyre került első alkalommal ez a díj. A Galgán túli tanyáról a Majna menti városba is ellehet jutni, tudással, szorgalommal, kitartással. Szerénységed, mások iránti empátiád, elért eredményeid alapján, a volt diáktársaid, de olvasóink is büszkék lehetnek Rád.
Tóth Tibor
Fotó: Takács Péter 1997 (Városi Értéktár)
Takács Péter 2023 (Tóth Tibor)
