Sorozatunkban a tanítóink emlékére 2022. szeptember 3-án rendezett ünnepségen az elmúlt tíz évben elhunyt tanítókról, tanárokról, óvónőről elhangozott visszaemlékezése-ket tesszük közzé szerkesztett változatban. A „halhatatlanok” olvasókönyv bronzlapja-ira a vésés és az emlékezés sorendjénél az intézményhez érkezés évét vettük figyelembe.
Tóth Tibor helytörténészt, a FÉBE elnöke emlékezett Móczó Jánosné Ménkű Klára, Rabóczi Lászlóné és Sebők Józsefné pedagógusokra.
Ménkű Klára 1940-ben Jászberényben született. A jászberényi Tanítóképző gyakorló évére 1959-ben Jászfényszarura helyezték, a képesítő vizsgát 1960 júniusában tette le és kapott tanítói képesítést. Közben feleségül ment Móczó Jánoshoz. 1962 augusztusában Jászberénybe helyezték. Itt élt, 2022. július 07-én hunyt el.
Rabóczi Lászlóné született Nagy Ildikó néven 1941-ben Nagykanizsán. Férje közigazgatási végzettséggel rendelkezett így 1967-ban Jászfényszarura helyezték a Községi Tanács Végrehajtó Bizottság titkárának. A feleség Egri Tanárképző Főiskolán matematika-kémia szakos tanári diplomát szerzett. Jászfényszarun 1967 augusztusába került állományba és 1975 augusztusáig tanított itt. A férjét Budaörsre helyezték így pedagógusi munkáját ott folytatta. Budaörsön hunyt el 2019 májusában.
Sebők Józsefné született Újvári Ilona néven 1946-ban Karácsond településen. Alsó tagozatos nevelőként szerződési jogviszonyban az 1970/1971-es tanévben tanított Jászfényszarun. Gyöngyösön 2014 évben hunyt el.
Erdei Gábor, a tanítvány, a vers és prózamondó, a volt Napsugaras és Fortunás színjátszó, színész, szerkesztő idézte fel Kovács Andrásné Rozika néni emlékét.
Elmondhatom, hogy saját korosztályon nagyon szerencsés. Olyan pedagógus generáció tanított minket, akik a régi értékeket adták át és így lehetünk mi fontos híd a jelenlegi generációk között. Megjegyzem talán mi magunk, még most is jobban szót értettünk a régiekkel, mint a mai fiatalokkal és gyermekekkel.
Mi a pedagógus feladata? Oktatni, belénk plántálni az alapműveltséget? Nevelni, s rámutatni a normákra. De manapság sokkal több szó esik arról, hogyan lehet inspirálni? Rozika néni erre remek példa volt, mert ezt zsigeri ösztönből tudta, érezte, tette.
S, ha az imént azt mondtam, hogy szerencsések voltunk, akkor Rozika néni kapcsán különösen. Olyan életszakaszában volt szerencsénk a kezei közé kerülni, amikor már csak az alkotásra koncentrált. Ontotta magából az értéket és aki figyelt és érdemes volt rá sokat kapott belőle! Számomra Ő, a lánglelkű pedagógus eszményképe, aki nem csak tanított, nevelt, inspirált, hanem szeretett is minket.
Azeem Edin Bashir Al Bakir – Tudják, hogy ki ő? Nem egy híres arab bölcs, csak egy film szereplője. – A Robin Hood a tolvajok fejedelmében a mór. Ő mondta, hogy: „Nincs tökéletes ember csak tökéletes szándék.” Rozika néni különleges ember volt, tökéletes szándékkal!
Mivel lényegében az a fontos, hogy életükben mit és hogyan teszünk és mit hagyunk örökül, egy rövid történettel zárom a gondolataim, ami utal arra, hogy Rozika néni hagyatéka sokunkban tovább él. Én igyekszem úgy élni, hogy bennem is tovább éljen.
130 fiatal táborozott nemrég Jászfényszarun a Lumina Cornu Klub élő szerepjátékának keretében. Nehezen, nagyon nehezen indult be a csütörtöki, ismerkedő játék, de eszembe jutott, hogy Rozika néni, most kézen fogná az embereket és túllendítene mindenkit a kezdeti bátortalanságon. Ezt tettem. Működött. Később félrevonulva, csendben, az ég felé tekintve megköszöntem neki, hogy minden tanítása aranyat ér.
Én biztosan, s remélem, hogy sokan a tanítványai közül, soha nem feledjük tanításaid, drága fogadott Mamikánk!
Bognár Zita, a IV. Béla Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola gazdasági vezetője a volt kollégájára Tarnai Lászlóné tanítóra emlékezett.
Tarnai Lászlóné Vizi Judit Abádszalókon született 1955.09.11-én. Iskolai tanulmányait Abádszalókon kezdte, majd Kunhegyesen a Nagy László Gimnáziumban folytatta. Önéletrajzában így írt önmagáról: "Gyermekkoromtól kedvet éreztem a pedagógus hivatáshoz. Ez a vágyam teljesült, amikor 1974-ben felvételt nyertem a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára."
A főiskolai barátnő visszaemlékezése szerint nagyon szorgalmas, lelkiismeretes, csendes, kissé zárkózott személyiség volt. A kollégiumi közösségben feloldódott és mindig részt vett az ottani programok megszervezésében. Szívesen vállalt megbízatásokat, melyeket becsülettel teljesített. A készségtárgyak közül különösen szerette a gyakorlati foglalkozást, ezért ezt a speciálkollégiumot választotta.
Diplomáját 1977-ben szerezte meg, és ettől az évtől szülőfalujában kezdett tanítani, ahol annak idején iskolai tanulmányait kezdte. 1981 nyarán kérte áthelyezését a jászfényszarui Általános Iskolába. Itt napközis csoport vezetésével bízták meg, mely feladatát vezetői szerint lelkiismeretesen és igen eredményesen látta el. Jó és közvetlen kapcsolata volt a nevelőtestület tagjaival. A napközis tanulókkal igyekezett egyénileg foglalkozni, melynek eredménye a munkafegyelmükben és a tanulmányi eredményeikben mutatkozott meg. Szívesen vállalt helyettesítést még felső tagozatban is. Munkatársai egy jólelkű, segítőkész, békés, vidám természetű pedagógus emlékét őrzik, aki nagy türelemmel kezelte a csínytevő gyerekeket is. Nyugalmat árasztott megjelenésével és mindenkit erre a nyugalomra buzdított. Bizonyára ez a végtelen türelem segített neki abban, hogy az élete során jelentkező nehézségeket, a rettegett betegséget is sikerült legyőznie. 2014 októberében kérte munkaviszonyának megszűntetését, és ekkor Veszprémbe költözött a lánya és a szeretett unokái után. Tervei ellenére nem sokáig tudott részt vállalni az unokák nevelésében, mert a betegség ismét jelentkezett és erősebbnek bizonyult nála. 2016-ban egy tantestületi kirándulás során útba ejtettük új lakóhelyét, ekkor találkoztunk utoljára. Nagy örömmel fogadott mindannyiunkat és lelkesen, a viszontlátás reményében integetett hosszan a busz mellett állva, amikor elbúcsúztunk egymástól.
Köszönöm a sok szakmai segítséget, melyet kezdő tanítóként kaptam tőled. Köszönöm a példát, a mintát, amit adtál. Köszönöm a beszélgetéseket, a sok biztatást. Hiszem, hogy a találkozásra egyszer sor kerül majd! Szeretettel őrizzük emlékedet!
Tóth Tibor
Fotó: Glonczi Rudolf
1./ Az ünnepség elnöksége
2./ A FÉBE Szűcs Mihály Huszárbandérium tiszteletadása
3./ Erdei Gábor emlékezik Kovács Andrásnéra
4./ Kovács Andrásné – portré Városi Értéktár
5./ Bognár Zita Tarnai Lászlónéra emlékezve tiszteleg az emlékműnél
