Lapunk márciusi számában jeleztük 22 év után a nagyszabású jászfényszarui Orvosok emléktáblájának avatása kapcsán szervezett Orvostalálkozó után az akkori fiatal, kezdő orvosokat megkeresve érdeklődünk hogyan alakult élete az elmúlt évtizedekben.
Névjegy:Barna Anita 1965. március 15-én született Jászberényben Barna Mihály és Terenyi Mária elsőszülött gyermekeként. Apai Nagyszülők: id. Barna Mihály és Melegh Irén; Anyai Nagyszülők: Terenyi Vendel és Szatmári Rozália; Testvére: ifj. Barna Mihály.
Az általános iskolát Jászfényszarun végezte 1979-ben. Osztályfőnökei: Valyó Margit, Szerdahelyi Gáborné, Lantos Péter. A tanulmányait a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban folytatta és 1983-ban érettségi vizsgát tett. A szegedi Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán tanult tovább, ahol 1991-ben szerezte meg az orvosi diplomáját. Egyetem elvégzése után háziorvosként dolgozott Cegléden majd Szentendrén, miközben 1993-ban családot alapított Budapesten.
1995-ben született meg leány gyermeke, Zsófia, aki jelenleg a Mercedes Benznél dolgozik stratégiai és üzleti tanácsadó közgazdászként Lisszabonban. Nagyfia, Barnabás 1998-ban született, jelenleg építész hallgató Budapesten.
Anita 1997-2000 között mérlegképes könyvelői, okleveles könyvvizsgálói és okleveles pénzügyi revizori oklevelet szerzett. Ezután 11 évig dolgozott a Sanofiban (Chinoin) Menedzserként, majd ezt követően 8 évig a Fresenius Kabi Hungarynál Vezető Értékesítőként. Jelenleg a Swixx Biopharma Értékesítési Vezetője, több terápiás szakterületen dolgozik országosan, kiemelt szaktekintélyekkel, Professzorokkal, Intézmény Vezetőkkel egy kiváló csapattal.
Budapesten él már 30 éve gyermekeivel.
Milyen fényszarui emlékre, eseményre gondolsz vissza szívesen?
Rengeteg emlék, esemény köt Jászfényszaruhoz, hiszen fél éves koromtól egészen szüleim haláláig Jászfényszaruban éltem. Ráadásul e megtisztelő felkérés után, a kérdést átgondolva csak úgy tolongtak az emlékek és nagyon nehéz feladat kiemelni párat, így csoportosítottam ezeket.
Otthon, Család: Fél éves koromtól 5 éves koromig zömében Nagyszüleim neveltek. Ezután együtt éltünk Szüleimmel. Emlékszem a felforrósított téglákra, amit a lábunkhoz tettünk, hogy ne fázzunk. Nagypapám meséire, történeteire, a lovaskocsikázásokra a vasútállomásra. Nagymamámra, ahogy türelemmel tanít kötni, gobelinezni és minden évben elvisz Szentkútra. A mézédes görögdinnye-evésre, amikor a pincében lehűtött dinnyeszeletbe úgy harapsz bele, hogy a leve folyik végig az arcodon és mindened ragad tőle. Karcsi bácsi frissen sütött cipóira, amit a kerítésre rakott reggelente és csak úgy olvadt rajta az aranysárga libazsír. Édesanyámra, aki álladóan oktatott, nevelt, tanított, a szavaira: „Amit megtanulsz, az a tiéd, nem vehetik el tőled.” „A kedvesség nem kerül pénzbe.”. Mindig volt egy kedves szava mindenkihez. Édesapámra, aki technikákra, vezetésre, könyvelésre tanított nagy türelemmel és szavaira: „Ne ijedj meg semmikor, semmitől, csak csináld, tedd a dolgod!” Nagypapám soha nem engedte, hogy őt megvizsgálja egy orvos, nagyon kedvesen vagy kevésbé kedvesen, de elküldte őket, még akkor is, ha nagy beteg volt. Még alsós voltam, mikor megkérdeztem tőle, hogy ha én orvos leszek, nekem megengedi, hogy megvizsgáljam, meggyógyítsam? A válasza: „Igen, csak neked.” Itt született meg a fejemben először, hogy orvos leszek és segítek a beteg embereken. Nagy szeretettel gondolok a tágabb értelemben vett családtagjaimra, Nagynénikre, Nagybácsikra, Unokatestvérekre, a velük együtt megélt disznóvágásokra, rétessütésekre, a puttonyos szüretekre, szőlőtaposásokra, bográcsban főzésekre. Mindig számíthattam rájuk és még a mai napig is maximálisan számíthatok rájuk.
Példaképek, Közösség: Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert kiváló tanáraim voltak a tanulmányaim során. Már említettem osztályfőnökeim, akik példaképeim és a mai napig nagy szeretettel, nagy tisztelettel gondolok rájuk. Az általános iskolában Édesanyám a Szülői Munkaközösség Elnöke volt nagyon hosszú ideig. Láttam, ahogy szervezi a különböző jótékonysági rendezvényeket időt, energiát nem sajnálva, hogy színesebbé tegye a diákok életét, programjait. Ez a példamutatás követendő volt számomra. Igyekeztem aktívan részt venni a különböző szakkörökben, színjátszókörben, kézilabda csapatban, több énekkarban, zongora-, szolfézs órákon, különböző rendezvényeken. Emlékszem a vadászházas rendezvényekre, a TV felvételre a répamesével, a farsangi bálokra, a május elsejei felvonulásokra, az úttörőtáborokra. Összességében nagyon nagy örömmel és boldogsággal tölt el és kimondhatatlanul hálás és büszke vagyok a „Bölcsőmre”, Családomra, Rokonaimra, Példaképeimre, a Közösségre, Jászfényszarura, hogy itt nőhettem fel, itt tanulhattam, az itteni értékeket képviselhettem, mert nagymértékben hozzájárult ahhoz, segített engem abban, hogy az és olyan emberré, orvossá lehettem és lettem, aki most vagyok.
Hogyan kötődsz napjainkban városunkhoz?
Ez egy kicsit fájdalmas kérdés, hiszen a Szüleim, Nagyszüleim a temetőben vannak mind, még kimondani is sok, hiszen 36 éve. Jászfényszarui látogatásaim gyerekeimmel együtt sajnos beszűkültek a halottak napi látogatásokra évről-évre. A temetőben mindig találkozom rokonokkal, régi ismerősökkel és nagy örömmel tölt el mindig, amilyen szeretettel fogadnak. A gyerekeim minden évben elmondják, hogy anya milyen kedvesek itt az emberek, mekkora szeretettel beszélnek és fogadnak. Rokonaimmal, Unokatestvéreimmel, ha személyesen ritkán, de telefonon gyakrabban tartjuk a kapcsolatot, habár ezen is lehet még javítani. Évről-évre a látogatásaim során tapasztalom meg, hogy milyen óriási fejlődésen ment át Jászfényszaru és nagyon nagy büszkeséggel tölt el.
Szakterületednek megfelelően milyen egészségügyi tanácsokkal látnád el olvasóinkat?
A pályám kezdetén háziorvosként dolgoztam és sok esetben azt tapasztaltam, hogy az emberek jellemzően akkor fordultak orvoshoz, amikor már régen kialakult a betegség, megvolt a baj, ami kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Több évtizede a gyógyszeriparban dolgozom és ez idő alatt olyan rohamos fejlődésen ment át az orvostudomány, hogy szinte nehéz követni. Ezzel egy időben viszont nagyon sok, eddig gyógyíthatatlan betegségre találtak gyógymódot a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó gyógyszergyárak. Sok esetben az emberek félnek a betegségektől, amiről nem tudunk vagy nem fáj, az nincs is és csak akkor fordulnak, orvoshoz, mikor már fáj és akkor már elég nagy a baj. Fontosnak tartom a betegségekre a megfelelő terápiát, viszont ennél sokkal, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a megelőzésre. A betegségek megelőzésénél nem kell nagy ördöngösségre gondolni. Ezek a különböző megelőző szűrővizsgálatok, vagy vérvételek, vér-, vizelet laborvizsgálatai. Ezekkel az apró odafigyelésekkel nagyon sok betegséget ki lehet már szűrni a kezdeti stádiumban, így megelőzhetünk komoly betegségeket és sokkal hasznosabban, értékesebben, szeretetben tudjuk leélni az életünket családjaink, gyermekeink körében.
Köszönöm, hogy megkeresésemet örömmel fogadtad és olvasóink is többet megtudhattak a nagymúltú és köztiszteletnek örvendő Barna család leszármazottjairól. További sikereket, családi örömöket kívánunk!
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Dr. Barna Anita
2./ Dr. Barna Anita gyermekei Zsófia és Barnabás
