Lapunk márciusi számában jeleztük 22 év után a nagyszabású jászfényszarui Orvosok emléktáblájának avatása kapcsán szervezett Orvostalálkozó után az akkori fiatal, kezdő orvosokat megkeresve érdeklődünk hogyan alakult élete az elmúlt évtizedekben.
Névjegy: Csábi László 1969. augusztus 28-án Miskolcon született, szülei – dr. Csábi László és Nagy Éva – egyke gyerekként.
Az általános iskola alsó tagozatát a ’régi’ iskolában Valyó Margit tanitónő szigorú irányítása alatt, majd 3-4.osztályt Szerdahelyiné a felső tagozatot Kovács Andrásné osztályában végezte az ’új’ iskolában.
A középfokú tanulmányait Jászberényben a Lehel Vezér Gimnáziumban folytatta. Nyári munkavégzés keretében dolgozott a berényi rendelőintézetben beteghordó és gipszelő munkakörben. Hamar eldőlt nem követi a családi példát fogorvos nem lesz.
A Szegedi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán végzett 1993-ban. Már az egyetemen mentőtiszt III-ként vizsgázott. Végzés után Egerben a Megyei Kórházban aneszt.- intenzíves orvosként dolgozott, 1998-ban szakvizsgázott ebből, majd két év mentőorvoskodás következett 1999-től Mezőkövesden.
2001-től háziorvosként dolgozik Kál és Nagyút településeken ahol felesége Sipos Anikó a gyermek háziorvos mellette. Feleségével (egyetemi szerelem) 1993-ban házasodtak össze, két gyermekük született 2002-ben Nóri és 2006-ban Orsi velük Noszvajon telepedtek le.
A munkába járás nem okoz gondot számára, emellett a Heves megyei rendőrkapitányság alapellátó orvosi munkáját is ellátja egy kolléganőjével együtt. Pár évig háziorvosi szakfőorvosként is szolgálta a magyar egészségügyet.
Milyen fényszarui emlékre, eseményre gondolsz vissza szívesen?
Szerettem iskolába járni, jó szívvel gondolok vissza többek között Berényi tanár úr matek óráira, emlékezetesek voltak a Lantos-féle történelem és másképpen, de igazán élveztem Szakali tanár úr kémia óráit. Kiss tanár úr honismeretből adott példát számunkra.
Nagyon szerettem bandázni az ’új’ telepen, motoroztunk, fociztunk a barátaimmal, jó csapat volt (Zoli, Sanyi, Gyuri, Tibi és jómagam).
Jó volt igazi falusi gyerekként felnőni és nem zavart bennünket akkor még az internet és persze a mobiltelefon sem létezett. Hétfőnként nem volt adás a tévében, tehát az emberek kénytelenek voltak egymással beszélgetni, könyvet olvasni. Nosztalgiával gondol erre vissza az ember.
Az idő kerekét persze nem lehet visszaforgatni.
Hogyan kötődsz napjainkban városunkhoz?
Szüleim, ha jól emlékszem 2007-ben költöztek Egerbe (nyugdíjasként 37 Jászfényszaru-i év után). Azóta talán kétszer jártam a városban, ámultam és bámultam a fejlődéstől, de azért ráismertem gyermekkorom kedves helyére.
Szakterületednek megfelelően, milyen egészségügyi tanácsokkal látnád el olvasóinkat!
Olvastam Tóth Lajos kollégám tanácsait, amivel teljes mértékben egyetértek. Háziorvosként
két dolgot emelnék ki, a családorvos akkor tudja segíteni a rájuk bízottok egészségi állapotát, ha az orvos-beteg kapcsolat őszinte, ami sokszor sajnos nem valósul meg. Sokat segít az elektronikus egészségügyi tér létezése ennek javítására és persze a jó kommunikáció a felek között.
A másik fontos dolog a lelki egészségre való odafigyelés. Nagy probléma az ifjú generációt érintő elmagányosodás, mindenki nyomkodja a telefonját és nem figyel a másikra. Lassan szóban ki se tudják fejezni magukat, csak a külsőségek számítanak és persze a hülyébbnél hülyébb posztok minden -féle valódi érték nélkül. De legyünk optimisták és tanuljuk meg jól használni az új lehetőségeket.
Köszönöm a lehetőséget, hogy kicsit visszagondolva ifjúságomra nosztalgiázhatottam a városi lap hasábjain.
Legutóbb személyesen a várossá avatás 25 éves jubileumának záró rendezvényén 2018. december 18-án ünnepi testületi ülésen találkoztunk. Itt kapta meg a címzettes főorvosi rangot Édesapád dr. Csábi László nyugalmazott fogorvos, akit elkísértél az eseményre. Sok szót akkor nem volt időnk váltani, azért is örülök, hogy a sorozat kapcsán több mindent megtudhatunk Rólad. Munkádhoz sok sikert és családi életben sok boldogságot, örömet kívánunk.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Egy nem túlrégi családi fotó, hiszen Édesapád ez év január 15-én töltöttebe a 80. életévét, köszöntése alkalmából született a fénykép, a fia az apával.
2./ 1986-ban a lakásuk udvarán készült fénykép Édesapjával.
