A Mi újság Fényszarun? helyi lapban 1996. januárjában jelent meg tudósítás, hogy közel 28 évvel ezelőtt 1995. október 11-én választottak először a diákpolgármestert. A 2000/2001-estanévbenSzabó Zsuzsanna hatodikként töltötte be e tisztséget.
Névjegy: Szabó Zsuzsanna 1987-ben született Jászberényben. A Lehel Vezér Gimnáziumban érettségizett kitűnő, valamennyi tárgyból dicséretes eredménnyel angol felsőfokú és német középfokú komplex nyelvvizsga birtokosaként. Ezt követően a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett cum laude (dicsérettel) általános orvosi diplomát 2012-ben, majd aneszteziológiai és oxyológiai szakképzését is anyaegyeteme koordinálta és koordinálja jelenleg is. Párjával, Molnár Sándor mentőtiszttel Jászberényben élnek és nevelik 1 éves kislányukat, Emese Szófiát. Jelenleg a Hatvani Albert Schweitzer Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán dolgozik főállásban.
Hogyan befolyásolták a diákpolgármesteri és egyéb iskolai közösségi munkák a további tanulmányaidat, karrieredet?
Diákpolgármesterként ízelítőt kaphattunk abból már általános iskolai szinten, hogy a vezetői munka milyen nehéz és nagyon sokszor áldatlan is tud lenni. Felnőttként sokszor meggondolja az ember, hogy egy felajánlott vezetői posztot elfogad-e, mérlegel, hogy mit kell áldozni cserébe. Úgy gondolom, hogy a diákpolgármesteri posztot valamennyien megtiszteltetésként éltük meg, szerettük az azzal járó feladatokat. Hadd említsem meg itt a Diákönkormányzat akkori mozgatórugóját, vezetőjét, Berze Lászlóné Büchler Éva nénit, aki nélkül ez nem működött volna, hálával és szeretettel gondolok Rá mindig. A rengeteg program – akadályversenyek, Ki?Mi?Tud?-ok, Jótékonysági Bálok – összefogták az iskolai közösséget.
Hogyan érzed, az elképzeléseidet megtudtad-e valósítani a munka világában? Milyen csalódások, sikerek értek?
Nagyon nehéz szakma az enyém, mentálisan és fizikálisan egyaránt, a felelősségre vonás lehetősége a műszak minden másodpercében ott lebeg és az emberi faktorokkal sosem számol senki: azzal, hogy konkrétan mi is emberek vagyunk, ugyanúgy fáradunk, ugyanúgy lehet rossz napunk. 11 éve dolgozom a sürgősségi ellátás szinte minden színterén (orvosi ügyelet, sürgősségi osztály, mentő) 24 órás műszakban nem igazán van összesen 2 óránál több pihenőidő, olyan is előfordul, hogy annyi sem. A sürgősségi ellátás az ellátórendszer lövészárka annak minden szépségével, szomorúságával és néha méltatlanságával. Viszont sosem csinálnék mást, ha a műszakban már van egy olyan súlyos beteg, akinek érdemben sikerült segítenünk, már érdemes volt aznap bemenni. Ez ad erőt az igazságtalan támadások átlépéséhez, amelyek sajnos nem ritkák (social mediában való valótlanságok posztolása, amikor úgy gondolják, hogy mindenki is ért az orvostudományhoz, hozzászólók, akik ott sem voltak és meg sem győződnek az információk igazságtartalmáról). Szóval tényleg nem egyszerű az én szakmám, de szeretem még akkor is, ha néha úgy érzem, hogy már nincs rajta mit.
Milyen jövőbeni terveid vannak, bármilyen területről is legyen szó?
Nem tervezek. Úgy gondolom, hogy a tervek csak hosszú listák azokról a dolgokról, amik aztán sosem vagy nem úgy történnek meg. Az emberek hajlamosak két abszurditásban élni: a múltban, ami már nincs és a jövőben ami még nincs. Én a jelent ismerem, ezt szeretném megélni, aztán megyünk amerre az élet vezet a döntéseink által.
Figyelemmel kíséred-e a Jászfényszarun történteket, milyen kapcsolatod van szülővárosoddal, településünkkel, ezzel kapcsolatban mi kelti fel az érdeklődésedet leginkább és milyen forrásból szerzed ismereteidet?
A szüleim Jászfényszarun élnek. Az ő támogató segítségük nélkül nem tudtam volna teljes állásban visszatérni a munka világába, így viszonylag sokszor megfordulok a településen, amikor a kislányunkat hozom-viszem. Mindig jó ide betérni, véleményem szerint a legszebb és a legdinamikusabban fejlődő jász település.
A munka, a család mellett milyen szabadidős tevékenységet folytatsz, mik a kedvteléseid?
Egy teljes és egy részállás mellett nem igazán van szabadidőm, amikor van, azt a családra és a barátokra, valamint olvasásra fordítom.
Részt vennél-e a volt iskoládban megszervezendő diákpolgármesterek találkozóján?
Nagyon jó ötlet, szívesen részt vennék.
Köszönöm őszinte válaszaidat. Én úgy gondolom az orvos is „ember” a tévedés joga őt is megilleti, mint bárki mást.
Én, de gondolom, rajtam kívül is sok olvasónak a szépversek előadása jut eszembe Rólad. Sok városi, iskolai ünnepségen, versmondó találkozón hallhattunk tőled szebbnél szebb verseket. Az alma nem esik messze a fájától Édesanyád is előadott verset, így felkészítő tanárod is volt egyben. Bízom, benne a hagyomány tovább száll és csak időkérdése, hogy a leányod Emese Zsófia is szaval majd szép verseket.
Tóth Tibor
Fotó: családi album
1./ Versmondás a városháza dísztermében
2./ Ballagási ünnepségen könyvjutalom átvétele Berze Lászlónétól
3./ Jótanulók fogadásán a Régi Kaszinó étteremben, mint középiskolás közreműködött az oklevelek átadásában – 2003. június 12.
4./ Adminisztrációs munka közben - 2023
