A Tusor ikrek Jászfényszaról indultak, Nikoletta 1990-ben néhány perccel előbb látta meg a napvilágot. Nem kis hátránnyal indultak, a szorgalom, a kitartás utat tört magának és életutukat eddig a sikerek kövei szegélyezik. Ma már méltán lehetünk büszkék rájuk és öregbítitek az almamáter és városunk jó hírnevét. Kérdéseimmel igyekezünk, az utóbbi 11 évben életükbe betekinteni.
Névjegy: Tusor Anita (TA), a Széchenyi István Római Katolikus Technikum és Gimnáziumban (Hatvan) érettségizett. Tanulmányait először Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-kínai (alapképzés) és alkalmazott nyelvészeti szakjain (mesterképzés) folytatta, majd a King's College London és Renmin University of China egyetemek kettősdiploma programjában szerzett nemzetközi kapcsolatokból két további mesterdiplomát. Erasmus és Confucius ösztöndíjjal tanult továbbá Hollandiában (Groningen) és Kínában (Taiyuan) is. Jelenleg a prágai Károly Egyetem doktorandusz hallgatója, a Prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutató asszisztense, valamint a francia Szárazföldi Erők Felsőfokú Katonai Oktatási Központjának (CEMS-T) ösztöndíjas doktori hallgatója. 2019-ben kötött házasságot Párizsban francia férjével, akivel Budapesten ismerkedtek meg. Férje népszerű videójátékok 3D-s animációjának, illetve CGI jeleneteinek készítésével foglalkozik. Szabadidejükben szeretnek utazni, nyelvet tanulni, túrázni, főzni és társasjátékozni.
Névjegy: Tusor Nikoletta (TN), a Széchenyi István Római Katolikus Technikum és Gimnáziumban (Hatvan) érettségizett. Tanulmányait Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-kínai (alapképzés) és sinológia szakjain (mesterképzés) folytatta. Kétszer nyert el ösztöndíjat, amelyek keretében a Tsinghua University majd a Hebei University of Economics and Business egyetemeken tanult. Az egyetem befejezése óta egy magyarországi nemzetközi vállalatnál dolgozik jelenleg már brand (márka) manager beosztásban. Emellett külpolitikai szaktanácsadóként tevékenykedik munkacsoportoknál. Kiküldetések keretében és családi kötődések miatt az elmúlt években Tajvanon élt, ahová gyakran hazalátogatnak férjével. Férje táplálkozástudományi szakon (MSc) végzett, otthon Taichungban saját vállalkozást indítottak 2017-ben. Szabadidejében szeret a családjával időt eltölteni, utazni, nyelveket tanulni és informálódni a világ dolgairól.
Jászfényszarui általános iskolás éveiddel kapcsolatban milyen emlékek maradtak meg?
TN: Sok kedves emlékem van az általános iskolás éveimből. Hálával gondolok például azokra a tanáraimra, akiktől képességeimet és továbbtanulási esélyeimet illetően pozitív és megerősítő visszajelzést kaptam. Ez azért is volt meghatározó, mert a családi szocioökonómiai hátteremet figyelembe véve halmozottan hátrányos tanulóként igen hamar szembesültem azzal, hogy ne nagyon merjek nagyot álmodni és gyerekként is felismerjem, hogy korlátozottabb lehetőségeim vannak. A nagyszüleim és nagybátyjám erőn feletti támogatása, valamint az, hogy mindig volt olyan óvodapedagógus, tanár, később egyetemi tanár, aki nem törte le a bizalmam egy jobb jövőben vezetett ahhoz, hogy a családban első generációs diplomásként ma már jobb lehetőségeim vannak, mint valaha remélhettem. Ezért hálásan gondolok a jászfényszarui általános iskolai éveimre, mert sok-sok évre meghatározták az életem és megalapozták, megerősitették bennem a tudás iránti vágyat. Egy másik döntő élmény talán az akkori uniós csatlakozás volt, amelyhez kapcsolódóan több iskolai program is megrendezésre került. Ez volt talán az első olyan alkalom, amikor megfogalmazódott bennem, hogy egyszer majd szeretnék legalább egy pár évet külföldön élni.
TA: Rengeteg emlékem van ebből az időszakból. Jó szívvel gondolok vissza az iskolaudvarra, a tantermekre és a tanáraimra. Még mindig emlékszem az akkori napi rutinomra és a könyvekre. Emellett sok-sok élményt gyűjtöttem az iskolai rendezvényeken, versenyeken és kirándulásokon is, amelyeket szívesen idézek fel a barátaimmal, családommal. A nyarakat is élveztem, mint minden diák. Nagyszüleimmel gyakran mentünk kirándulni, biciklizni, strandolni. Ezeket az elfoglaltságokat hobbiként a mai napig szívesen űzöm.
Mindig is hálás leszek azoknak a tanároknak, akik hittek bennem, és ösztönözték a tudásvágyamat és a kitartásomat. A számomra legkedvesebb tanáraim nemcsak az oktatásban segítettek, hanem az élethez való hozzáállásomban is példát mutattak. Nagyszüleimnek és nagybátyámnak is nagyon sokat köszönhetek, mivel ők mindenben feltétel nélkül támogattak. Hálás vagyok mindenkiért, aki pozitívan részt vett az általános iskolai éveim alakításában, és mindig szívesen idézem fel ezeket az emlékeket, mert sokat jelentenek számomra.
A középiskola után nem volt kérdés a továbbtanulás. Mi játszott szerepet abban, hogy mindketten Budapesten, majd külföldi egyetemeken folytattátok tanulmányaitokat?
TN: Középiskolában a közgazdaságtan és a magyar nyelv és irodalom tárgyak voltak a kedvenceim, de imádtam nyelvet is tanulni. Az ELTE-re felvételiztem és fel is vettek magyar- kínai szakra. Sokáig tanár szerettem volna lenni, de az egyetemi évek alatt megszerettem a kutatást, az utazást, a nemzetközi színteret. Kétszer nyertem el ösztöndíjat és ezek közül az első, Tsinghua Universityn folytatott tanulmányok voltak a legmeghatározóbbak. Azelőtt sose jártam külföldön, igy nagy kihívás volt, hogy életem első külföldi útja rögtön a világ másik felére visz. A pekingi Tsinghua University a világ 25 legerősebb egyeteme közé tartozik, a nemzetközi szaktársaim közül sokan a világ legjobb egyetemeiről érkeztek ide részképzésre, továbbképzésre. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy együtt tanulhattam olyanokkal, akik a világ elit egyetemeiről érkeztek. Sok barátságot kötöttem, amiből sok ma is megvan és az elmúlt években meg is látogattuk egymást.
Ezt követően mesterszakra már az ELTE Sinológia képzésére jelentkeztem és szereztem diplomát.
TA: Az ELTE-re felvételiztem és az első helyen megjelölt szakra fel is vettek, ami óriási boldogság volt. Szerettem az egyetemista életet Budapesten, imádtam a tanáraim, rengeteg barátságot kötöttem az évek alatt, illetve az ekkor választott szak tulajdonképpen meg is határozta az egész jövőmet. Nagyszerű döntésnek tartom, hogy egy piacképes, nehezebb nyelvet választottam, mint a kínai. Emellett a nyelvészet, az irodalom és a nemzetközi kapcsolatok iránti érdeklődésemnek is teret engedett a szak. Bölcsészet iránt érdeklődő hallgatóknak ajánlom, hogy minorként vagy szakirányként idegen nyelvet válasszanak A mesterszakot alkalmazott nyelvészeten végeztem, ahol törvényszéki nyelvészetre specializálódtam és egy darabig ezen a területen is terveztem, hogy elhelyezkedek. Azonban a mesterszak alatt két ösztöndíjjal is külföldön tanultam: először a holland University of Groningen-en, majd a kínai Shanxi University-n és ekkor már tudtam, hogy diplomázás után is külföldön képzelem el a jövőm. A külföldi tartózkodásom alatt rengeteget javult a nyelvtudásom és a világ minden tájáról megismerhettem embereket, szoros barátságokat kötöttem, amelyek a mai napig tartanak. Úgy érzem ekkor nyílt ki igazán a világ számomra. Ezért különösen hálás vagyok a FÉBE által alapított Jászfényszaruért Alapítványnak, amely 2009 és 2015 között ösztöndíjban részesített engem és Nikit is, mivel a támogatásuk hozzájárult, ahhoz, hogy külföldön tanulhassunk. Remélem, hogy a jövőben sok jászfényszarui diáknak lehetősége nyílik arra, hogy a világ más országaiban tanulhasson néhány hónapot, mivel ez egy hihetetlenül jó lehetőség és életre szóló barátságok forrása.
A mesterszak elvégzése után nem is maradtam sokáig Budapesten: egy évet Varsóban töltöttem, majd hazaérkezésemkor megismerkedtünk a férjemmel és Párizsba költöztünk. Itt a Sorbonne-on tanultam franciául és mivel tudtam, hogy magyar nyelvész diplomával nagyon nehéz lesz az elhelyezkedés, úgy döntöttem, hogy elvégzek egy másik mesterszakot angolul. Ekkor jelentkeztem a King's College London és Renmin University of China egyetemek kettősdiploma programjának nemzetközi kapcsolatok mesterszakára. Ezt pont a covid-járvány alatt végeztem el Pekingben és Londonban, így sajnos kevesebbet utaztam és találkoztam személyesen a szaktársakkal, mint szerettem volna. Kárpótolt viszont a tény, hogy a világ élvonalába tartozó egyetemi program adta a harmadik és negyedik diplomámat. Ezt követően különböző kutatóintézeteknél dolgoztam, ahol az előrelépés feltétele a doktori fokozat, így nem volt kérdés, hogy folytattam a tanulmányaim ezen a szinten is.
Folytatás a következő lapszámban!
Tóth Tibor
Fotó: Tusor Anita - sajátkép
Tusor Nikoletta – sajátkép
Millenniumi városnapon a millenniumi emlékzászló átadási ünnepségen (2000. május
1.) a Nagymamával közös kép Fotó: Berze Lászlóné Vityuka Bp.
