Ez egyarán vonatkozik az otthoni, mint a gyűjteményekben található tárgyakra. Mikor és hol készült, mibe került, ki vásárolta, hol helyezték el stb. Természetesen minél régebbi a tárgy annál gazdagabb az esemény története. Vannak becsesebb, személyhez kötött tárgyak és kevésbé fontos tömeg használati eszközök.
Langó János Széchenyi úti lakosunk keresett meg egy kedves történettel.
A tárgy a 40 éves Kiss József Helytörténeti gyűjteményt gazdagítja. Ismerjük meg a gyűjtemény egy tárgyának:
„A csizma történetét”
Az 1930-as évek végén és a 1940-es évek elején anyai nagyapám Pócs István és családja Csány községben élt. Munkát keresve Jászfényszarura költöztek. Szőlős gazdáknál vállaltak munkát. A legidősebb fiú István ekkor töltötte sorkatonai szolgálatát. Már ekkor elhatározta, ha leszerel, csináltat magának egy pár ünnepre való bőrcsizmát. Régi vágya volt, hogy szép csizmája legyen. 1941 őszén leszerelt a honvédségtől. A szőlőben már nem volt munka, ezért elment a hatvani vasúthoz pályamunkásnak pénzt keresni a csizmára. Itt télen is volt munka, fizetés. Teltek a hetek, hónapok, gyűlt lassan a keresete melyet a csizma csináltatására szánt.
Akkoriban Jászfényszarun több cipész is volt. István, Borbély Imre (Széchenyi István út 17.) cipésszel egyezett meg a pár bőrcsizma elkészítésére. A cipész mester 1942 tavaszára ígérte, hogy kész lesz. Az áhított lábbeli kora tavaszra el is készült. 22 pengőbe került.
István nem sokáig örülhetett a szép, új csizmájának, mert a háborús helyzet miatt 1942 őszén behívták katonának. A háborúban hadifogságba esett. Innen 1950-ben tért haza. Ezután a csizmáját már nem használta. Lekezelve a kamrában felakasztva a gerendához őrizte a család, várva, hogy a sorsa hová fordul.István fia Pócs Zoltán (hatvani lakos) tudomást szerzett a Jászfényszarun működő Kiss József Helytörténeti Gyűjteményről. Ide adományozta édesapja régen őrizgetett csizmát. Úgy érezte, jobb helye úgy sem lenne, mint ahol idestova 80 éve elkészült.
A történetet lejegyezte: Langó János, Pócs István keresztfia.
Kép és szerkesztés: Tóth Tibor
Fotó:
1 - 2. A tisztaszobában a kemence előtt a csizma és csizmahúzó és a csizma készítőjének címkéje
3. Ezt a Képet Sárközi Katalintól kaptam, a nagyapja Muhari Antal Borbély Imrénél tanult cipésznek.
A kép 1930-as évek közepén készült a cikkben szereplő Széchenyi utcán lévő házban, a mostaninappali szobában. Középen Borbély Imre jobbra mellette a felesége, balra hátul áll leányuk Erzsike és elől a tanulók, jobb szélen Muhari Antal, kinek leánya Sárközi Jánosné született Muhari Katalin, unokája Sárközi Katalin óvónő, aki a volt Borbély ház tulajdonosa.
