Szegényparaszt család második gyermekeként 1925. május 29-én született. Nővére Anna, húgai Mária és Ilona.
A hat elemit helyben járta ki, később munka mellett a dolgozók iskolájának keretében elvégezte az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát.
Édesapjával saját és bérelt földterületen gazdálkodtak. A megélhetéshez ősztől tavaszig szezonmunkás a hatvani cukorgyárban.
1947-ben házasságot kötött Juhász Rozália helyi lakossal. Házasságukból két gyermek Vencel 1948-ban, Rozália 1954-ben, három unokája Györgyi (1970), Angéla (1976), Anita (1980) és öt dédunokája született.
1960-ban a helyi Vegyesipari Szövetkezet építő részlegénél segédmunkás, majd betanított munkásként dolgozott. 1964-ben megszerezte a kőműves szakmunkás képesítést, ettől kezdve szakipari munkát végzett. Vezetői felfigyeltek átlagon felüli szorgalmára, szaktudására, és 1967-ben megbízták a szövetkezet építő részlegének vezetésével. Új építésű családi házakat, községi beruházásokat, illetve felújításokat vállaltak Jászfényszarun, de a környező településeken is. A jászfényszarui és a jászárokszállási ktsz Jászsági Fa- és Vasipari Szövetkezet néven 1976-ban jászárokszállási székhellyel egyesült.
1979 tavaszán az ORION gyár VII. gyáregységének első üzemcsarnoka Jászfényszarun megépült. 1979. április 1-jétől a gyáregység dolgozójaként építőrészleg-vezető lett. A csapata a gyáregység bővítés építőipari munkáinak kivitelezését végezte. Az ORION részt vállalt a nagyközség fejlesztési feladataiban, így az új Egészségház, valamint az Orion ABC megépítését ingyenesen vállalta, mely munkákban tevékenyen részt vett és irányította a beruházások megvalósítását. A heti 40 órás munkán túl jelentős napi és hétvégi túlmunkát vállalt beosztott dolgozóival együtt.
Kimagasló társadalmi tevékenységét, önzetlen munkáját elismerve a Nagyközségi Tanács 1975-ben Társadalmi Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát is megkapta. A jászfényszarui Nagyközségi Közös Tanács által 1981-ben alapított Községeinkért díjban1985-ben részesült. Három alkalommal kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést.
Hatvanévesen nyugállományba vonult. Nyugdíjasként a föld szeretete kapcsán szabadföldi- és fóliakertészkedéssel foglalkozott. Egész életében a munka és a családja volt a fontos számára.
Jászfényszarun, 2004 decemberében 79 évesen a Szent Kereszt temetőben helyezték örök nyugalomba.
Ézsiás Vencel életutja példa a mai ifjúság számára szorgalommal, kitartó munkával és képesítések megszerzésével vezető posztra is alkalmassá válhat bárki.
Tóth Tibor
Fotó: Ézsiás Vencel
