10. színházi évadját ünneplő Tihanyi Vándorszínpad – Tihanyi Tóth Csaba operett-társulata – Nemzeti ünnepünk estéjén a Fényszaruiak Baráti Egyesülete szervezésében a Petőfi Művelődési Házban telt ház előtt nagy sikerrel mutatta be Kacsoh Pongrácz-Bakonyi Károly-Heltai Jenő: János vitéz daljátékot 2 részben, 4 képben. Az idősebb korosztály között még néhány tucatnyian ültek a nézők között, akik 55 évvel ezelőtt is látták Jászfényszarun a János vitézt.  Jászfényszarun a műkedvelő színjátszás a múlt század elejére nyúlik vissza. E sorok írója koránál fogva az utóbbi 48 évre, az idősebbek azt megelőző időszakra is visszaemlékeznek. Így szereztem tudomást arról, hogy 1953 tavaszán a helyi műkedvelő színjátszók mutatták be a mai Ézsiás-Juhász Műszaki kisáruház helyén lévő kultúrházban a János vitézt.  A színdarabot Zingai Béla az akkori VIII. osztályos évfolyam osztályfőnöke rendezte. Az előadás színrevitelébe tanárok egy része, a település közéleti, közösségi személyei közül néhányan és Zingai Béla osztályából 8-10 jó hangú leány tanuló is bekapcsolódott.  A címszerepet, János vitézt Kertai László énektanár, Iluskát Póta Antalné, a francia királyt Hesz Ernő magyar szakos tanár, Francia király lányt Koltai Józsefné, társalkodó nőjét Harmath Lászlóné, Bagó szerepét Koltai József kántor, bartoló haditudósítót Sebestyén János történelem tanár, strázsamestert Póta Antal, boszorkányt Papp Lászlóné, csőszt Harmath László, huszárt Pethő Ferenc alakította. A falusi lányokat, tündéreket, akik táncoltak énekeltek a VIII. osztály jó hangú leányaiból kerültek ki. Így szerepet kaptak: Bakó Mária, Harangozó Ilona, Harmath Ilona, Kiss Kornélia, Penczner Kornélia. A színdarabot a kultúrházban 4-5 alkalommal teltház előtt mutatták be. A ruhák nagy részét pesti kölcsönzőből hozták. Mai szóhasználattal élve a smink mesteri feladatokat Kiss Sándorné Rimóczi Mária és Zingai Béláné Havasi Sarolta végezte.  Sajnos közülük a nagy többség már az égi társulat tagja lett, de jó szívvel emlékezzünk rájuk, akik apáink, nagyapáink, dédapáink kulturális szórakoztatásában, nevelésében önzetlen részt vállaltak.  Az előadás megkezdése előtt két személyt köszönthettünk, akik 55 évvel ezelőtt részesei voltak a sikernek. Szabó Lajosné Kiss Kornélia diáklányként falusi leányt, tündért alakított, Pethő Ferenc délceg-huszár szerepét játszotta. Biztos vagyok benne, hogy az előadáson résztvevők a szülőföld, a hazaszeretett szép megnyilvánulásaival és példájával gazdagodva, feltöltődve térhettek haza Nemzeti Ünnepünk estéjén. A szépszámmal jelenlévő kisdiákok pedig 55 év multával is emlékeznek erre a szép estére.

Tóth Tibor