2020

Egy értekezlet ürügyén

Az októberi ősz ide is elérkezett,
A hangulat egyre inkább kiélezett.
Sárgul és hull le a levél,
Tovább viszi az őszi szél.

Fiatalok, idősebbek érkeznek,
Fázósan, ridegen beszélgetnek.
Miért is a feszültség?
Talán a hideg és az értetlenség?!

Miért a békétlenség?
Oka tán a félreértés!
Egy a gondunk, egy a bajunk,
Nekünk közösen kell gondolkodnunk.

Céljainkról, terveinkről beszélgetünk,
Csoportokban gondolatunk kicseréljük.
Ugyan mi a helyes irány?
Majd az idő eldönti tán?!

Józan eszünk azt diktálja,
Üljünk le a tisztelt házba.
Itt talán majd nyugodtabban,
Vitázhatunk barátian.

A nyugodt légkör nagyon fontos,
Csak úgy jönnek fel a gondok.
Ezért intem nyugalomra, rendre,
Fiatalt és időset egyre.

Gondok, bajok közelednek,
Megoldjuk azt együttesen.
Így lesz jobb a közérzetünk,
Egyre inkább felmelegszünk.

Eljött már az ebéd-idő,
Vita, beszéd elegendő.
Megbeszéltük, megvitattuk,
Békés utat kívánhatunk.

Útravalót már csak annyit,
Jó diákból sok ezernyit.
Fiatalnak, időseknek,
Békesség kell mindenkinek.

1990. október

Egy horgász gondolata

Fogom hosszú horgászbotom,
Közben pedig gondolkodom.

Ugyan mikor jön a ponty?
Gondolatban el is fogy.

Hű, de finom ez a ponty!
Sört iszom rá, ha elfogy.

1990. október

Őszi napsugár

Ködös őszi délután,
Bújócskázik a napsugár.
Bujkál a Nap, s megy tovább,
Borús felhők eltakarják.

Ha az este közeledik,
A látóhatár sötétedik.
Pihenőre tér a bolygó,
Beborul a messzi kilátó.

Nyugovóra hajtjuk fejünk,
Elfáradtan lepihenünk.
Pirkadatkor ébredezünk,
Napkeltével együtt kelünk.

                                               1990. október

Fotók: A Zsámboki házaspár 1997. augusztus 20-a alkalmából Jászfényszaru a Köz Szolgálatáért díjban részesültek a művelődési házban rendezett városi ünnepség keretében. A kitüntetést Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester és Mészáros László jegyző adta át.

Halottak napján

Harang szól a temetőbe,
Halottaink emlékére.
Szólítanak szeretteink,
Találkozzunk mi itt megint.

Virágok közt gyertya-világ,
Bús, szomorú embervilág.
Békén, csendben beszélgetve,
Halottaink emlékét idézve.

Virágszagú temetőben,
Sok-sok ember merengően.
Ugyan mire gondolhatunk?
Emlékek közt lapozgatunk.

Értelmetlen sok-sok halál,
 Vajon kire, mikor talál?
Eljön egyszer majd az idő,
Számot adunk életünkről.

Gyertyaszálak lassan fogynak,
Az emberek is elindulnak.
A szerettek emlékeit,
Mind megőrzik a holtukig.

1990. október

Fotó: Ézsiás Rózsa szakácskönyv bemutató – 2018.05.06.

 Temetőben

Temetőben sírboltok közt,
gondolkodva járok.
Kerülgetem a hantokat,
közben meg-megállok.

Sírhantokon, síremlékek,
színes sokasága.
Megtért, kihalt testek,
pihennek alatta.

Rokonok és ismerősök,
milyen mélyre szálltak.
Itt találtak megbékélést,
nyugalmat találtak.

1990. november

Nosztalgia fénykép a XX. századból