2021

Az épületben 1956-tól 1966-ig alsó tagozatos iskolai oktatás folyt két tanteremben, valamint egy tanítói lakást is kialakítottak. Ezt követően 1971-ig iskolai napköziként működött, melyhez a szolgálati lakásból 1966-ban harmadik foglalkoztatási termet létesítettek.
   Az iskolai működés elején az 1957/58 tanévben készült csoportképet tesszük közkinccsé. A képen első osztályos tanulók láthatók, akik 1950-ben (évvesztesek), illetve nagy többségük 1951-ben született.
   A képen látható tanító Rékasi Erzsébet (Nagy Károlyné) (1936-) 1956. július 1-től került a Jászfényszarui Állami Általános Iskolába. Tanítói oklevelét a jászberényi Tanítóképzőben 1956. július 7-én kapta. Nyolc tanévet töltött Jászfényszarun, 1964. szeptember 1-jén áthelyezték Hatvanba.

 Gondűző elnevezéssel a település egykori szélén, közel 40 m2-es pincében „butellázó” – pálinka- és borkimérés – működött. A Szűcs Mihály (1823-1903) főbíró tulajdonában lévő pincét és a hozzá tartozó földterületet halála után özvegye, Berze Terézia (1827-1913) hagyta Hebrony Kálmán (1903-1936) plébánosra. A plébános saját részére 1915 körül kastélyszerű (kúria) építményt építtetett. Ezzel egy időben ültették a kertben a ma is álló 12 fát, köztük 10 fekete fenyőt.
Az ingatlant 1945 után államosították, a település kezelésébe került. 1950 és 1955 között a Lenin Tsz használta.
   Az épületben 1956-tól 1966-ig alsó tagozatos iskolai oktatás folyt két tanteremben, valamint egy tanítói lakást is kialakítottak. Ezt követően 1971-ig iskolai napköziként működött, melyhez a szolgálati lakásból 1966-ban harmadik foglalkoztatási termet létesítettek.

  A Boldogot Jászfényszaruval összekötő út ünnepélyes átadásán, 1995. október 20-án ezen ünnepség alkalmával először mutatkozott be a Jászfényszarui Lovas Bandérium, melynek akkori tagjai Ézsiás Vencel, Bali Béla, Kiss P László, Pintér Ildikó, Nagy Tibor és Rubint József voltak.
   A tagok száma tovább gyarapodott, és 1996. március 17-én a Városháza Dísztermében 13 fő szabad elhatározásából kinyilvánította, hogy a szülőföld és őseik szeretetétől indítatva a FÉBE keretében önálló csoportként létrehozza a Szűcs Mihály Huszárbandériumot.
   A csoport célja többek között a Jászság és Jászfényszaru régi huszárbandériumi hagyományainak ápolása, felelevenítése, megőrzése magunk és utódainak gazdagodására. A jász huszár, mint a szabad redemptus jászok ősi szimbólumának tudatosítása, a jász öntudat felelevenítésének segítése, ösztönzése. A huszárbandérium névadójának, Szűcs Mihály bandériumi főhadnagy munkásságának, emlékének ápolása. A város és az egyesület rendezvényeinek színesítése, tartalmasabbá tétele. Jászfényszaru város jó hírnevének öregbítése.

   A Fényszaruiak Baráti Egyesületének férfi tagjai szeretettel köszöntik minden dédit, mamát, édesanyát, hölgyet és kis- és nagyleányt ezen a napon, fogadják szeretettel a történelmi visszatekintést, Márai Sándortól az idézetet és a 2007 és 2008 FÉBE báli színpad díszt, amely Görbéné Réz Enikő munkája.

   A nemzetközi nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először, időpontja 1913-tól március 8. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot, 1948-tól minden évben megtartották. 1977-től az ENSZ világnappá nyilvánította.
   A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű volt. Az elődök a nők egyenjogúságáért (bér és munkaidő), választójogáért harcoltak, melyek mára nagy részben teljesültek.
 
   Márai Sándor: Füveskönyvéből részlet: A nőkről általában
„Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott…”