A XXXIX. Csángó Fesztivál részeként, a fesztivál koronájaként nyílt meg augusztus 9-én 17 órakor a Déryné Rendezvényház Dísztermében „Merre van a hazánk útja… Magyarok – Jászok – Csángók Vándorlás a történelemben” című nagyszabású kiállítás. 
A kiállítás megnyitójára a zsúfolásig megtelt emeleti folyósón került sor. A megjelenteket dr. Szabó Tamás Jászberény város polgármestere köszöntötte. Örömének adott hangot, hogy az idei fesztivál egyik kiemelt programja lett a kiállítás, amely egyaránt fontos a magyaroknak, jászoknak, csángóknak.
A kiállítás szakmai megnyitását dr. Langó Péter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézete, egyetemi docens (Jászfényszaru Város Díszpolgára) végezte.

Beszédéből idézve: „Szóla Magyar: hej! ki tudja Merre van, a hazánk útja?” írta Arany János híres regéjében, melyben a csodaszarvast üldöző testvérpár, Hunor és Magyar a Meótisz mocsarai közt bolyongva keresik a szarvas-gímet. Amint az Kézai Simon középkori krónikájából, s Arany gyönyörű soraiból is kiderül, a testvérek és a velük tartó 50-50 „jó levente” a nemes vadat ugyan nem fogta el, azonban feleséget és hazát találnak maguknak, vadászatuk, vándorlásuk végén. A felségnek elrabolt „tündérlyányok” közül az alán „Dúl királyé legszebb kettő”… „A korai magyarság szarvas üldözéséről már esett szó, s ennek kései krónikás elbeszélését Kézai Simon munkája mellett megőrizte, a korábbi névtelen szerző gestája is – Bars vezérhez kötve – majd pedig a Képes Krónika is, szerepel a regős énekekben, s megtalálható volt a 10. századi tárgyi hagyatékban, amint arra a felvidéki, délvidéki és alföldi szarvas ábrázolással díszített aranyozott ezüst szíjvégek utalnak. A csodaszarvas tovább élt a csángó népköltészetben is Tovasuhanó alakja ebben a rohanó világunkban mégis megnyugvást kelt és egy rövid ideig megállásra késztet, hiszen összeköti a múltat a jelennel, a korai magyarságot, a jászok őseit a moldvai csángókkal, a magyar költészetet a népi hagyományokkal és a korai tárgyi emlékekkel. Összeköti mindazt, ami összetartozik, amit ma leírni oly körülményes, de amit oly szépen összefonnak Arany csengő-bongó szavai, s e kiállítás sokfelé kalauzoló képei.”

A kiállítás gazdag fotó anyaga a Nemzeti Múzeumban, a Jász Múzeumban őrzött becses régészeti leletekről készült. A Csángó Ház néhány kerámia utánzata és Vlagyiakavkázból származó fotók is szerepeltek a tárlaton. A Jászsági Népművészeti Műhely Egyesület munkáiból is jó néhány kiállításra került.
A kiállítás rendezője: Péterbencze Anikó néprajzkutató, a Csángó Ház igazgatója és társrendezők dr. Bathó Edit néprajzkutató, a Jász Múzeum igazgatója, Gulyás András Zoltán a Jász Múzeum régésze, Gál-Dobos Beáta néprajzkutató, elnök, Jászsági Népművészeti Műhely, Hornyák István designer, Góg Zoltán kiállításrendező. Szakmai tanácsadóként közreműködtek: dr. Türk Attila és dr. Langó Péter
A kiállítás három napig volt látható sokaknak adott maradandó élményt. Akinek nem sikerült élőben meglátni, azok a FÉBE facebook oldalán a kiállításról közel hatvan fotót nézhet meg.

Kép és szöveg: Tóth Tibor
Fotók:

1./ Honfoglalás-kori hajfonat korong
2./ Galgóci tarsolylemez – Galgócon (egykori Nyitra vármegye területén) 1869-ben egy honfoglalás-kori sírból került elő
3./ Szkíta aranyszarvas ie. 7-6 század – Tápiószentmárton, Attila domb
4./ Kereszt bibliai alakokkal, Petrás Mária munkája
5./ Szent István ábrázolás, Petrás Mária munkája