febe fejlec lekerekitett

VasarMár megszoktuk és várjuk a Jász Múzeum keretében működő közösség történelmi múltunkat feldolgozó és bemutató darabját. A Hogyé adja gazduram? – Életképek az apáti vásárból című népi vígjátékának premierje október 27-én a Lehel Film-Színházban volt. A teltházas előadás a nézők hosszantartó vastapsával zárult. 


   A szövegkönyvet írta és színpadra rendezte Hortiné dr. Bathó Edit, akinek ez irányú tevékenysége, a múlt idéző, a jászsági hagyományokat, a szokásokat dramatizálva, népi színjátékként bemutatva, a Jászságban egyedül álló. A 37 fős szereplő gárdát összehozni, megtartani a 10 évestől a 80 évesig igazi kihívás és óriási eredmény.
   VasarA cselekmény 1875-ben – egy évvel a Jászkun Hármas Kerület megszüntetése előtt – játszódik. A régi apáti vásárok hangulatát eleveníti fel. Az évente négy alkalommal megrendezésre kerülő állat és kirakodó vásár a helyi társadalom fontos eseménye volt. Egyrészt a gazdák feles termékeiket, szárnyas és lábas jószágaikat, a mesteremberek saját kezűleg készített portékáikat hozták eladni, másrészt a családok részére szükséges állatokat és termékeket tudták ekkor megvásárolni. A társasélet egyik jeles alkalmát is jelentette.
   Az előadás a függöny előtt, korhűen a kisbíró dobolásával vette kezdetét, közhírré téve a vásár időpontját. A következő percben már a néző vásári forgatagban érezhette magát. A mozgóárus (Hortiné dr. Bathó Edit) a nyakba akasztott ládikóból gatyamadzagot árult, ami abban az időben fontos ruházati kelléknek számított. Mások asztalokról csízmát, fazekas árut, kelmét kínáltak. A hízott liba is vevőre talált. Az alkudozás is sok színt hozott, volt aki pacsáta a portékát, még más nagyvonalúan alkudozott, de a rosszindulat, írígység is előjött a vásárlás közben.
VasarA vásár lehetőséget adott a szórakozásra is, hiszen vidéken akkor még nem volt színjátszás a képmutogatók, pótolták ezt. Ők izgalmas történetet mesélve festett képeken mutogatták a történéseket, cserébe némi adományt vártak a hallgatóságtól. A szórakozás másik formája az „asszonyok pletykálása” itt működött a legjobban, mert rövid idő alatt sok mindet meglehetett tudni és továbbadni. Láttunk is belőle néhányat.
A vásáron megjelent eladók és vevők egyaránt megjelentek a közeli kocsmába, ahol nem csak jókat lehetett enni és inni, ha nem gyakran társadalmi, közéleti kérdésekről is beszéltek főleg a férfiak. Hallhattuk, hogy a jászkapitányt (melyet Bolla János emeritus jászkapitány alakított) kérdezték igaz-e a jászok és a kunok kerületeit megszüntetik. A válasz is sokatmondó „Pesten keverik a kártyát, mert irigyek a kiváltságra.” A vásárok a verekedésektől, virtuskodástól sem voltak mentesek, így a záró kép két fiatal fokossal történő viadalával zárult.
   A fényszarui egyleti tagok játéka nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez. Menyhárt Márton gazda feleségét Deli Márit Palócz Erzsébet, Bagi Miska gazdát Sós Zsolt, cserépárust Menczel Lászlóné, Mámit Görbe Jánosné alakította kiválóan.
   Az előadás szép korhű ruháit Tajti Erzsébet, Demeterné Czakó Zsuzsanna és Gazsi Andrásné készítették, a díszlett pedig Sárközi Norbert munkáját dicséri.
   A csoport a Jászság több településén meghívásra bemutatja a múltidőző darabot, talán Jászfényszarun is. 

Tóth Tibor

Fotó: Gémesi Balázs
Életkép a vásárról