A Fényszaruiak Baráti Egyesülete többévtizedes baráti kapcsolatokat ápol a jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkörrel. Kölcsönösen reszt veszünk egymás nagyrendezvényein. Meghívásuknak március 11-én örömmel tettünk eleget.
Benedek József a jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkör vezetője 9 órakor így kezdte
beszédét: „Ismét eltelt 10 év, és újra itt vagyunk a jászkiséri református temetőben, hogy emlékezzünk Csete Balázs születésének 130., halálának 65. évfordulójára. Csete Balázs 1893. március 15.-én született és 1958. február 24.-én halt meg.
Ki volt Csete Balázs? Magyar etnográfus, rajztanár, a nemzet szolgája volt. Kútfő, erőforrás elhivatott hittel, hűséggel végzett haza- és nemzetgyarapító munkát. Eredetiség, széleskörű műveltség, a minden újra fogékonyság jellemezte. Őrizte hagyományainkat, konzervatív értékeinket. Cselekedetei, világfölfogása sorsunkhoz méltóan összhangban volt múltunkkal, kultúránkkal, hazánk, a Jászság, mint szűkebb pátriánk értékeivel. A történelmet indító, hajtó erőnek tartotta, melyben a múlt összetalálkozik a jelennel, hogy helyet adjon a jövőnek. Akit szilárd erkölcsiség, emelkedett szellemiség, küldetéstudat, európai gondolkodás, messzelátás jellemzett.
Életműve mindannyiónknak példa. Tisztelgő utódokként elmondhatjuk: próféta volt a maga hazájában! Érdemes magunkat hozzá mérnünk, hogy talán majd mi is példák lehessünk egykoron! „… A hazáért élt e hű kebel, / földjét termékenyítve hamvad el, / és szelleme a sír körül marad, / tettekre intvén az utódokat.„”
Az ünnepség a Napközi Otthon ebédlőjében folytatódott. Az elnök Csete Balázs gondolattal nyitotta meg a rendezvényt, melyet a meghívó mottójának is választottak. „Legyen áldott számodra a múló idő: / a születésnapok és évfordulók, / az élők üzenete és a holtak emléke. / Legyen áldottá benned az emberség, / - mely életed gazdagságát adja.”
Képes vetített előadást dr.Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese, a Magyarországi Tájházak Szövetségének elnöke tartotta, mint egy 100 fő részere. Az előadásának címe: Tájházi örökségünk a 21.század elején. A helytörténeti gyűjteményeknek, tájházaknak időről-időre meg kell újulniuk, igazodva a változó körülményekhez. A Tájházak Szövetsége is megújult nem csak külsőleg a lógójában, hanem szakmai módszertani kiadványaiban leírtak is megváltoztak. A feladat a „Múzeumok”-ba becsalogatni minden korosztályt, erre legjobb a Múzeumok éjszakája, a Tájházak napja, és minden más, rendezvény melyre lehetőséget biztosítanak az udvarok, pajták stb.
A hozzászólásokat követően a szakkör elnöke egy Wass Albert gondolattal zárta a rendezvényt: „Én Istenem, az idő hogy szalad! / Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, / múlt és emlék: minden elmarad. / Nyomunkat rendre belepi / rőt lombjával az őszi szél. / S hogy kik voltunk: / maholnap az sem tudja, / aki rólunk beszél..."
Közös ebéddel zárult a rendezvény, de még ezt követően is folytak a kölcsönös tapasztalat-cserék, baráti beszélgetések.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
 |
 |
Fotó: Csete Balázs sírján a FÉBE koszorúját az elnök helyezi el.
