A bélyeggyűjtők tudják, hogy az elsőnapon bélyegzővel ellátott boríték értékes. Később ritkaságnak számit, értéke egyre nő.
A márciusi lapszámban adtunk hírt a 150 éves Hatvan- Szolnok vasútvonal ünnepségeiről.
A nosztalgiavonatra sok jászfényszarui lakos is váltott helyet, vett részt a programokon.
A Magyar posta a jubileumra külön nyomtatott borítékot, elsőnapi bélyegzőt készíttetett és alkalmi bélyeget jelentetett meg. Hortiné dr. Bathó Edittől a Városi Értéktárba történő elhelyezésre kaptam egy példányt.
A boríték, a bélyegző és a bélyeg egyenként is érdekes. A három közül még is a bélyegen szerepló „a MÁV III. oszt. psz. (pályaszámú) C-n2 gőzmozdonya” koránál fogva is a legérdekesebb.
A bélyegen ábrázoló mozdony az egész világon egyedülálló, hiszen e típusból viszonylag sokat építettek mégis csak ez az egy példány maradt meg.
A típust a bécsújhelyi G. Sigl Mozdonygyárban Fehringer mérnök vezetésével tervezték. A mozdonytípusból Ausztriában összesen 233 darabot készítettek, a legtöbbet a magyar vasutak megrendelésére. A három kapcsolt kerékpárú, szerkocsis, tehervonati mozdony gépezete telített gőzzel működött. A kazánban fejlesztett 8,5 bar üzemi nyomású telített gőz a hengerekben 257 kW (350 LE) indikált teljesítményt szolgáltatott. Ez a mozdony félig zárt védházzal láttak el, így részleges védelmet biztosítva a mozdonyszemélyzetnek az időjárás viszontagságai ellen. A mozdony és a hozzá kapcsolt háromtengelyes szerkocsi között rugalmas, csavarkapoccsal utánhúzható kapcsolatot alkalmaztak, A mozdonyokat kézifékkel fékezték, amely a szerkocsi kerékpárjaira hatott. A szerkocsi 8,8 tonna szenet és 12,5 tonna vizet tudott szállítani. A legnagyobb engedélyezett sebeség 45 km/óra volt.
A vesztes első világháború folytán, a mozdonyok nagyrésze az új határokon túlra került, a MÁV birtokában 66 darab maradt. A megmaradt mozdonyt 1870-ben 69-es pályaszámmal gyártották a Magyar Keleti Vasút (MKV) részére. Államosítás folytán 1876. február 1-jén a MÁV állományába került. A második átszámozás után 1911-től 335.095-ös számot viselte egészen 1961-es nyugdíjazásáig.
A mozdonyt a Hatvan állomás, Jászfényszaru felé balrészen (Salgótarján felé nézve) helyezték el. Tízen évesként Újhatvanban lakott nagynénihez járva sokat megcsodáltam a jó öreg lokomotívot. 1984-ben döntöttek a mozdony üzembehelyezéséről, ekkor került el Hatvanból, nagyjavításon esett át. 1985 és 2007 között üzemi nosztalgia mozdonyként működött. Több hazai és külföldi rendezvényen bemutatkozott, mindig sikert aratott. 1969-ban Nemzetközi Járműparádén a nemzetközi zsűri Európa egyik legszebb gőzmozdonyának választotta. Jelenleg Budapesten, a MÁV Nosztalgia Kft. istvántelki műhelyében, szétszedett állapotban vár a felújításra, hogy majd egyszer, vágányra kerülve újra útnak induljon.
A szakmai rész Vasutas magazin 2020. december 11. számban megjelent cikk alapján készült.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
1./ Boríték
2./ A bélyegen szereplő gőzmozdony
