2021

Szülőfalum

Szülőfalum, szép vidéken,
Ölbe vettél csendességben.
Ringatott a két kis folyó,
Mint gyermeket a hintaló.

Messziről jött lassan csöndbe,
Kicsi folyók egybekelve.
Házasságot itt kötöttek,
Ahol engem fölneveltek.

Itt van az én szűkebb hazám,
Úgy szeretem, mint az anyám.
Itt kötöttem házasságot,
A síkságon boldogságot.

Szép az én kis szülőhazám,
Bárhol vagyok, gondolok rá.
Ha elmegyek, visszatérek,
Itt nyugszom meg, amíg élek.

1991. április

Fotó:

Ballagási csoportkép, osztályfőnök Zsámboki László

Tavaszi hangulat

Jeges ágra szállt egy madár,
jön a tavasz, de jó lesz már.
Játék, öröm sok vidámság,
jó időben csak reád vár.

Visszatért a régi ágra,
messzi tájról tavaszt várva.
Lenge szélben, mint a pára,
hazatalált szép határra.

Szabadon száll erdőn, mezőn,
csiripelve, elmerengőn.
Tavasz, virág, illat, felhő,
szép az élet, ha tavasz eljő.

Szebben szól madár dala,
táncot jár a nap sugara.
Milyen jó, hogy itt van újra,
a tavasznak hangulata.

1996. február

Fotó:

2017. április 27-én készült.

Gólyamadár

Vándor madár, gólyamadár,
gyere vissza. úgy várlak már.
Szeretem, ha itt vagy köztünk,
békességben jól megférünk.

Milyen jó, hogy visszajöttél,
a falunk kedvence lettél.
Messzi tájról a régire,
kéményre rakott fészkedre.

Fészkedet ha megtaláltad,
nevelj nekünk kis gólyákat.
Viseld gondját mindegyiknek,
mint jó anya gyermekének.

Népes családot neveljél,
nagy fészkedre büszke legyél.
Piros csőröd kelepeljen,
gólya papa hízelegjen.

Uraljad a mocsarakat,
fogjál békát nagyon sokat.
Duzzadjon a begyed tőle,
holnapra is jut belőle.

Karcsú, hosszú, vékony lábad,
réten, legelőn sem fárad.
Szorgalmasan keresgéled
fiókáknak eleséget.

Jóllakottan tollászkodjál,
verebekkel hadakozzál.
Szárnyaidat kipróbálva,
eljuthatsz a messzi tájra.

Ősszel újra búcsút veszel,
új hazába repülsz majd el.
Búcsúzol az ó hazától,
szelek szárnyán a szép nyártól.

1997. március

Fotó:
Kinevezési okmány 1961. március 15.

Drótszamáron lovagolok

Ráülök a drótszamárra,
elindulok az utamra,
bejárom a természetet,
mint madarak a légteret.

Kismadarak felröppennek,
jókedvűen csiripelnek,
néha-néha elkísérnek,
fáról-fára repülnek.

Figyelik a drótszamarat,
meg a poros utamat,
itt a tavasz, visszajöttek,
megtalálták a fészküket.

Fáradtan, ha megpihenek,
fához hajtom a fejemet,
a szemem is pihentetem,
közben az égboltot lesem.

Bárányfelhők útra kelnek,
szelek szárnyán lebegnek,
pihent már a szamaram is,
új utamra kelek én is.

1997. március