febe fejlec lekerekitett

2021

  • Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers

    Gólyamadár

    Vándor madár, gólyamadár,
    gyere vissza. úgy várlak már.
    Szeretem, ha itt vagy köztünk,
    békességben jól megférünk.

    Milyen jó, hogy visszajöttél,
    a falunk kedvence lettél.
    Messzi tájról a régire,
    kéményre rakott fészkedre.

    Fészkedet ha megtaláltad,
    nevelj nekünk kis gólyákat.
    Viseld gondját mindegyiknek,
    mint jó anya gyermekének.

    Népes családot neveljél,
    nagy fészkedre büszke legyél.
    Piros csőröd kelepeljen,
    gólya papa hízelegjen.

    Uraljad a mocsarakat,
    fogjál békát nagyon sokat.
    Duzzadjon a begyed tőle,
    holnapra is jut belőle.

    Karcsú, hosszú, vékony lábad,
    réten, legelőn sem fárad.
    Szorgalmasan keresgéled,
    fiókáknak eleséget.

    Jóllakottan tollászkodjál,
    verebekkel hadakozzál.
    Szárnyaidat kipróbálva,
    eljuthatsz a messzi tájra.

    Ősszel újra búcsút veszel,
    új hazába repülsz majd el.
    Búcsúzol az ó hazától,
    szelek szárnyán a szép nyártól.

    1997. március

    2001. október 21. Jászfényszaru, Dózsa György út 13.
    Orvosok emléktáblája avatásán Zsámboki László és Szabó Imrefia Béla
    szobrászművész, aki az arcplasztikákat készítette

  • Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers

    Bolondos április

    Bolondos április
    újra megérkeztél.
    Meleg tavasz helyett,
    hideget tereltél.

    Most, hogy újra itt vagy,
    kezdődhet a móka.
    Bolondozás, derű,
    hozzá sok mondóka.

    Hideg szél fújdogál,
    lekapja kalapom.
    Karimáján gurul,
    amíg el nem kapom.

    Viszi a homokot,
    felkapja hátára.
    Poros, szürke felhőt,
    elviszi más tájra.

    Tekeri, csavarja,
    gyötri a gallyakat.
    Ide-oda viszi,
    megtörve azokat.

    Bolondos április,
    a tréfákból elég.
    Sok embert becsaptál,
    most már elmehetnél.

    1997. április

    Fotó:

     

    IV. Fényszarui Képzőművészeti Napok – 1997. július 2-4.

    A szünidőben a diákok megismerkedhettek a szövéssel, fonással, agyagozással,
    festési technikákkal. Döntően Penczner Pál amerikai festőművész pénz-adományának felhasználásával vásárolt égető kemence is beüzemelésre került.
    A foglalkozásokat Szeleczki Lajos és Felesége, Kiss László, Lajkóné Tanczikó Tünde, Pálné Pádár Anikó, a tiszaföldvári Szűcs Judit és Szűcs Andrea vezette.
    A fotón Zsámboki László és András unokája, valamint Szeleczki Lajos látható.

  • Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers

    Szünidő

    Nyílik már a tavasz virág,
    Szünetre vár minden diák.
    Ha eljön a szünet napja,
    Boldogságtól pirul arca.

    Örül neki sok kis diák,
    Jókedvűen táskát dobál.
    Futkároznak örömükben,
    Mint az őzek a zöld fűben.

    Boldog idő, reményt keltő,
    Barátokkal jobb az idő.
    Gyorsan telik így a szünet,
    Játék, móka minden jöhet.

    1990. április

    Fotó:
    Kézilabdás leányok 1990-es évek közepe felé készült felvétel

  • Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers

    Haláltusa

    Szörnyű milyen hitvány, alattomos féreg,
    orvul megtámadtál, bennem van a méreg.
    Ki tudja hol bujkálsz emberi testemben?
    S marod a húsomat, nyugalmam nem lelem.
    Kínok kínjait, már nehéz elviselni,
    de legalább tudnám, mennyit kell szenvedni?
    Hóhérnak születtél, takarod arcodat,
    bujkálsz az emberben, mint vakondok a föld alatt.
    Gonosz jelenléted, oly sok féleséged,
    feledni nem tudom embertelenséged.
    Módszerben nincs hiány, színes a paletta,
    fiatalt, időset ölöd meg halomra.
    Ó milyen szörnyű, ha arra gondolok,
     néhány évet kértem te konokul – nem adok!
    Óhajom hiába, kegyelem már nem jár,
    te vagy a győztes, az én időm lejár.
    Közeleg a hóhér, szorítja torkomat,
    hideg verítékkel, hűsítem magamat.
    Erőm lassan fogytán, átadom testemet,
    végezz minél előbb ne kínozd testemet,
    Az utolsó kívánság mindenkinek kijár,
    néhány szó ajkamról, segítségért kiált.
    Nem jön a segítség, győzött a kórság,
    beteg, fáradt testemből, kihal a jóság.
    Megtér testem, lelkem, örök nyugalomra,
    vele együtt megtér a hóhér haragja..
    Nem fáj már semmi sem kihült már a testem,
    örök sötétségbe pihenni tértem.
    Virágok halmaza, borítja hantomat,
    sok jó barátomnak, emlékem megmarad.

    1991. április

    Fotó:
    Zsámboki László sírja, temetése napján 2019. július 5-én

  • Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers

    Ne add fel, Jani!

    Ne add fel a harcot,
    higgy az igazságban,
    ha nem jön el hamar,
    higgy a jótanácsban.

    Küzdj az igazságért,
    foggal és körömmel,
    minden idegszállal,
    hittel és erővel.

    Sosem hagyd el magad,
    ne lankadj a pályán,
    erős akarattal
    végig mehetsz bízván.

    Kitűzött céljaid,
    úgy tudod elérni,
    ha az ellenéged,
    meg tudja érteni.

    A józan ész sokat ér,
    arra hallgass mindig,
    ez vezet jó útra,
    ezen haladj holtig.

    Bízzál az emberben,
    ki tanáccsal ellát,
    őszinte beszéddel,
    benned mindig jót lát.

    Keresd a békédet,
    testileg, lelkileg,
    magaddal békülj meg,
     ez a te gyógyszered.

    Ne rohanj a falnak,
    ha felforr a fejed,
    igyál inkább vizet,
    nyugalmad megleled.

    Uralkodj magadon,
    ha kicsit nehéz is,
    higgadt felfogással,
    jobb lesz a döntés is.

    Szívedre hallgatva
    hozd a döntéseket,
    akik elismernek,
    megértenek téged.

    Támaszkodj azokra,
    akik elfogadnak,
    közösen dolgozva,
    eredményre jutnak.

    Sok-sok kompromisszum,
    ami nagyon fontos,
    másokkal megkötni,
    a győzelem biztos.

    1997. április

    Fotó:

    Távolugrás a sportpályán