2021
-
Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers
Hideg téli estén
Mennyei égbolton csillagok világa,
fényesen villognak az egész világra.
Vonuló felhők közt, takarva pislognak,
hideg téli estén, újra előbújnak.A Hold is előbújik, nagy-nagy udvarával,
szikrázó hideget szór le sugarával.Fázósan zizegő zúzmara a fákon,
csontosan rátapad, fénylik az ágon.Jégcsapok nyúlványai díszítik a házat,
csillognak a kardok, ablakig lenyúlnak.1991. január
Fotó:
Téli fák a parkban
-
Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers
Téli temető
Milyen sivár, rideg a temető,
hideg kövek alatt,
nyugalom lelhető.Megboldogult, kihalt a világ,
a sírhantok mélyén,
sok ember szunnyad már.Békét, csendességet hirdető,
akik itt nyugszanak,
csak nevük maradt élő.Ködfátyol borítja a téli temetőt,
vastag hótakaró alatt
a fagyos föld dermesztő.1997. január
Fotó: Téli felvételek
-
Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers
Farsangi bál
Hangos zene hív a házban,
farsangolni gyertek párban.
Vigadjatok zeneszóra,
éjfél után virradóra.
A zenekar elhallgat. Figyelem!
Szót kér a bálanya iziben.
Elmondja a mondókáját,
eljárja a nyitótáncát.
Kezdődjön a farsangolás,
bálanyával táncolhat más.
Mulasson hát minden vendég,
ételből, italból legyen elég.
Eszünk, iszunk jót mulatunk,
énekszóval hangoskodunk.
Jókedvünkben táncot járunk,
elfelejtjük a bánatunk.
1997. január
A vers az általános iskolai bál alkalmából íródott.
Fotók: Glonczi Rudolf
A képek 2018. május 6-án a Redemptio-s emléktábla koszorúzást és az azt követő Ézsiás Rózsa: Süssünk – főzzünk ízletesen és gyorsan a Régi Kaszinó étterem és cukrászda épületében megtartott ünnepi könyvbemutató eseményeit rögzített -
Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers
A két kis torkos
Eszik András, falatozik,
étvággyal nem fukarkodik.
Szereti a jó falatot,
süteményből nagy adagot.Árgus szemmel nézi Dávid,
neki fog hát, eszik máris.
Versenyt eszik mind a kettő,
teli lesz a kicsi bendő.Jóllakottan pihenni tér,
két kis torkos egy ágyba fér.
Alszik nagyot mind a kettő,
szép meséket, álmokat sző.1996. február
-
Zsámboki Lászlótól minden héten egy vers
HóvirágBujkál már a kicsi virág,fehér mint a hókristály,apró fejét elődugja,hó alól kikandikál.Zúzmarától megdermedve,fázósan és dideregve,sziromlevél hókendővel,takarója olvad már.Ködfátyol is szerte oszlik,előbúj a napsugár is,hideg szellő messze fújja,tavasz zenét hallgat újra.