2023

Az elmúlt pár évben vagy inkább évtizedben nem voltam disznótorban, de ezzel valószínűleg nemcsak én vagyok így, hanem sokan mások is. Bizony sokat változtak az állattartási szokások a mögöttünk hagyott bő 50-60 évben faluhelyen és a városokban egyaránt. Ma már kevés helyen hizlalják a malackát Karácsonyra, Húsvétra vagy etetik a tyúkot, csirkét, kacsát, libát, pulykát a kert hátsó részén. És a mesés nyár végi kacsatoroknak is vége, sajnos! Pedig milyen finom az aranysárgára sült kacsamáj és hozzá a tepertő lágy kenyérrel és kovászos uborkával.

Szeretek visszagondolni gyerekkoromra, a ’60-as évekre, hiszen nagyon sok élményben volt részem és a szüleimen, nagyszüleimen kívül az akkori felnőtt nénik és bácsik sok mindenre megtanítottak: életre, viselkedésre, munkára, szinte mindenre, amire a serdülő meg felnőtt korba igyekvőnek figyelnie kellett.

Egy igen értékes és ritka képet kapott a Városi Értéktár Langó Károlyné Zsámboki Saroltától.
  A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik. A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A karácsonyt megelőzően járták illetve járják a betlehemezést.
  1982 decemberében öt jóbarát úgy gondolta, fiatalkorukat felidézve néhány további jóbarátot felkeresve betlehemezésre összeállnak. Tervüket titokban tartották, mindenki vállalt feladatokat, hogy minden rendelkezésre álljon. Így sofőröktől kéretek meleg bundakabátot, melyeket kifordították. A boltban dolgozó kötelet biztosított, míg volt, aki a botokat készítette el. Kucsma sapkát is gyűjtöttek, illetve elkészül fából a betlehemi templom is.