febe fejlec lekerekitett

   Olvasóink emlékeznek dr. Palla Gábor közgazdász, FÉBE tag nevére. 2005. augusztus 18-án a művelődési házban nyílt fotókiállítása, két évvel később a FÉBE nyolc Jászfényszaruról készült fotóiból képeslapot adott ki. Többször jótékonykodott: a helyi általános iskolás tanulókat jutalmazott jobb tanulmányi eredményért, pályázati tanulmány elkészítéséért.
   Az újság hasábjain gyerekkori visszaemlékezéséről is olvashattunk. Később nyaranta sok időt töltött a nagyszülőknél.
   A közelmúltban kedves és érdekes írást kaptam tőle „90 évnyi időutazás a Nagyapa és az Unoka” között címmel. Az alapszakmám szőlőtermesztő, így szívemhez igen közelállóírást most megosztom az olvasóinkkal:


   “Nagyapámat én nem ismertem, mert 1948-ban meghalt, én 1954-es születésű vagyok. Jászfényszaru a szülőföldem és a felmenőimnek is. A város körül ma is tanyák sorakoznak, nagyapám is épített egy tanyát, 5 km-re a településtől a főút mellett (a Zsámbok felé vezetőút) 1930-ban.
   Volt a ház előtt sokféle gyümölcsfa meg szőlő is. Az idők során ez a tanya más kezekbe került, az utolsó tulajdonos hagyta tönkremenni, a cserepet, a gerendát, ajtókat, ablakokat a kóbor apácák elhordták, a falakból mára alig maradt valami. Talán 1 méter magasak, a kertet benőtték az akácok.
   Izgatott, hogy vajon mi lehet a szőlővel, 3 éve ott jártam tavasszal, kerestem a ház előtt a szőlőt, még a tőke megvolt, de elöregedve és a vesszők felfutottak a fákra. Eldöntöttem, hogy vágok vesszőket és meggyökereztetem, mert kíváncsi voltam, milyen fajtájú is lehetett nagyapám szőlője. Így is lett, kertes házban lakom Pestszentimrén, szorítottam helyet a kerítés mellett a vesszőknek, meg is eredtek, tavaly már kis fürtök/csillingek is voltak rajta.
   Meg tudtam kóstolni, fekete, kerek szemekkel, oportónak gondolom, mert a harmincas években a mai, főleg francia-olasz fajták még itthon nem voltak. Igazi időutazás, nagyapám és én, a harmincas évektől máig, el sem hiszem, ez majdnem 90 év távlat. Idén még szebb lett a 2 tőke, erősek a vesszők és még több rajta a fürt.”
   Valamikor 1967-ben úgy tanultam a szőlőtőke életének időtartama 40-50 év a fenti írás erre rácáfolt, az elmélet és gyakorlat sokszor nem találkozik. Bízom benne, egyszer nem csak az oportó szemét, hanem levét must vagy borformájában is megkóstolja az unoka. Szívesen vennék, ha ősszel az érett termésről kaphatnánk egy művészi fotót.
                                                                                                             Tóth Tibor

Fotó: dr. Palla Gábor (FÉBE archívum)