A nyilvános vitára a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának konferenciatermében került sor. A disszertáció „Az Északnyugat-Jászság 11-15. századi településtörténetének vázlata” címet viselte. Kiss-Bíró Györgyvér régész – dr. KertészRóbert jóvoltából és dr. Langó Péter közbejárásának köszönhetően – 2012 óta foglalkozik a Jászfényszaru–Samsung parkoló/Szőlők alja lelőhelyen feltárt Árpád-kori település régészeti anyagának feldolgozásával. Jászfényszaru területén jelentős számú régészeti lelőhely ismert, és az elmúlt években az Ipari Park bővülése, a 32-es főút felújítása, valamint a kerékpárút kialakítása kapcsán egyre több régészeti lelőhely került feltárásra.
Jászfényszarut a disszertációban egy külön fejezetben taglalja, és több itt található lelőhelyeket is ismertet a szerző. A bíráló bizottság elnöke prof. dr. Révész László egyetemi tanár, az opponens dr. Kovács Szilvia egyetemi adjunktus és dr. Langó Péter egyetemi docens volt. Dr. Pintér-Nagy Katalin egyetemi adjunktus és prof. dr. Takács Miklós egyetemi tanár bizottsági tagként működött közre.
Az 522 oldalas disszertáció a tartalomjegyzék után a köszönetnyilvánítással folytatódik. A sok név között olvashatjuk Langó Péter (városunk díszpolgára) nevét, akivel kapcsolatban a következőt írta a disszerens: „Köszönöm […], hogy a lelőhellyel és Jászfényszaru régészeti lelőhelyeivel kapcsolatos ismereteit megosztotta velem, és hogy általa bekapcsolódhattam a Jászság kutatásába.”Kolozs István esetében a szerző így fogalmaz „Köszönöm […], hogy fél nap alatt is sokat tanulhattam Tőle Jászfényszaruról, és hogy lelkiismeretesen óvja régészeti örökségünket.”„A jászberényi Jász Múzeum régészének, Gulyás András Zoltánnak köszönöm, hogy a régészeti gyűjteménynek a vizsgált területhez kapcsolódó részét megtekinthettem, s ezáltal disszertációmat újabb adatokkal egészíthettem ki; továbbá köszönöm, hogy az egyes lelőhelyekre vonatkozó adattári anyagokba és a cikk kéziratába betekintést nyerhettem.” A nevek között szerepel többek között Kertész Róbert, a megyei múzeum régésze, aki több jászfényszarui feltárást vezetett, Selmeczi László (a FÉBE „Tiszteletbeli Tag” cím birtokosa), aki régészeti ásatásokat végzett városunkban.
A bevezetésből kiderül, hogy a dolgozatban az Északnyugat-Jászság 11–15. századi településtörténetével kapcsolatos adatok kerültek összegyűjtésre, mind történeti, mind régészeti vonalon. Ezt követi a középkori települések és lakóépületek kutatásának áttekintése Magyarország, Jász-Nagykun-Szolnok megye és a Jászság vonatkozásában, majd az Északnyugat-Jászságban ismert középkori régészeti lelőhelyek vizsgálata olvasható a következő fejezetben.
A továbbiakban áttekintést kapunk még a Jászágó, Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor határában ismert középkori régészeti lelőhelyről.
Jászfényszaru meghatározó szerepét mutatja, hogy az összes lelőhely közel fele városunk határához kötődik. A településünk a legjobban kutatott területek közé tartozik, az utóbbi időben a FÉBE és a Jászfényszaruért Alapítvány kiadásában négy helytörténeti könyv is megjelent. Így Langó Péter: Szállástól a mezővárosig – Tanulmányok Jászfényszaru és a Jászság múltjáról (2000), Lantos Péter: Jászfényszaru története (2003), Langó Péter: Történelmi források Jászfényszaru múltjához (2018). Különös jelentőséggel bír a 2019-ben napvilágot látott Gulyás András Zoltán – Tóth Tibor: A Jászság kapuja, Jászfényszaru – Régészeti tanulmányok Jászfényszaruról című kiadvány.
A dolgozatban 223 oldalon olvashatunk a Jászfényszaru határában, pontosabban a Szőlők alján feltárt középkori településről. A területen 2007-ben végeztek megelőző feltárást a megyei Damjanich János Múzeum munkatársai Kertész Róbert vezetésével. Az ásatás a Samsung gyár kamionparkolójának létesítése miatt vált szükségessé. A több mint 3 hektár nagyságú ásatási területen 309 objektumot tártak fel. A régészeti jelenségek többsége egy Árpád-kori településhez tartozott.
A disszertáció a feltárás kapcsán értékes olvasmány, a múlt megismerésében a leírt régészeti jelenségek segítenek. Megtudhatjuk, hogy hogyan néztek ki akkor a házak (45 ház leírása és ábrázolása található a dolgozatban), a falazat, a bejárat, a padló, a házak tüzelőberendezései és egyéb elemei. A szerző több alfejezetben a házakat körülvevő egyéb építményeket is taglalja, így a kültéri kemencék, a tűzhelyek, a vermek, a gödrök, a cölöphelyek, az árkok és a karámok is bemutatásra kerülnek.
Negyvenkét oldalon ismerteti és értékeli a feltárt leletanyagokat, így a különböző kerámiákat, fémleleteket (kések, sarló, csákány, kulcsok, vaspánt, sarkantyú, vaskarika, vasszög stb.), kőanyagokat, valamint röviden kitér az állatcsontleletekre és a malakológiai maradványokra is.
Összegezve elmondható, hogy „Jászfényszaru–Szőlők alján egy viszonylag nagy kiterjedésű és hosszú életű Árpád-kori falu feltárására nyílt lehetőség. A mocsarasabb területből kiemelkedő homokháton álló, különböző mértékben földbemélyített házak és a feltételezhető felszíni épületek több évszázadon át megfelelő lakóhelyet biztosítottak az embereknek.”
A jászok betelepülésének és Jászfényszaru település létrejöttének pontos időpontjához kaptunk ugyan újabb fogódzókat, de ezek továbbra is nyitott kérdések, talán újabb régészeti kutatások segíthetnek a tisztázásukban. Egy biztos, településünk első említése Zsigmond király oklevele alapján 1433-ra datálódik.
A dolgozat végén a források és szakirodalmak gazdag tárházát találjuk. A disszertációt a 234 képmelléklet, a 6 táblázat és a 66 tábla jegyzéke zárja.
A disszertáció kétharmada településünkhöz kötődik, gazdagítva ismereteinket a szülőhelyről és öregbítve annak jó hírnevét. Köszönjük Kiss-Bíró Gyöngyvér munkáját, aki a régészeten kívül később férje sógornője, Kissné dr. Annus Ágnes révén családi kapcsolatba is került városunk egykori diákpolgármesterével.
Dr. Langó Péter opponens véleményéből idézve: „Kiss-Bíró Gyöngyvér hatalmas munkát végzett, amelyet egy kiérlelt, átfogó doktori értekezés keretében nyújtott be a Szegedi Tudományegyetemre. A munka nem többre vállalkozik, mint arra, hogy megvizsgálja a Jászság északnyugati részének középkori régészeti hagyatékát, és azt egy településtörténeti képbe helyezve nyújt áttekintő értékelést a térségről…”
„Összefoglalásul talán azt érdemes újra kiemelni, hogy meggyőződésem szerint Kiss-Bíró Gyöngyvér munkája új fejezetet fog nyitni a Jászság középkori történetének és régészetének kutatásában. Ez a kiemelkedő színvonalú dolgozat nemcsak a teljességre törekszik a szakirodalomban felmerült kérdések bemutatása kapcsán, hanem komoly elemzést nyújt az első olyan középkori jászsági település régészeti hagyatékáról, melyet teljesen fel is dolgozott és mintaszerűen közreadott. Hivatkozásai pontosak és hatalmas szakirodalmat ölelnek át. A dolgozathoz készített képek és ábrák nemcsak pontosak, hanem – a szöveghez hasonlóan ‒ a további kutatások számára is példamutatók. Ezt követően már nem nagyon lesz ildomos ennél gyengébb kivitelű térképekkel megjelenni egy-egy ilyen összefoglalásban…”
„Kiss-Bíró Gyöngyvér kiemelkedő munkájához szívből gratulálok, s reménykedem benne, hogy a dolgozat hamarosan könyvformában is meg fog jelenni, így nemcsak a régészet tudományos berkein mozgó kevesek, hanem a széles értelemben vett érdeklődők is használhatják, olvashatják ezt a korszerű tudományos munkát Jászfényszaru és a Felső-Jászság középkoráról.”
Gratulálunk a disszertáció summa cum laude minősítéséhez.
Bízom benne, hogy a múltunk iránt érdeklődő olvasóknak felkeltettem az érdeklődését a doktori értekezés iránt. A dolgozat egész terjedelmében olvasható a www.febe.hu honlapon. Az Értékek Tárháza Egyéb fülén a dr. Kiss-Bíró Gyöngyvér megvédett disszertációja címszóra kattintva töltődik be az 522 oldal.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Kiss-Bíró Gyöngyvér
2./ 10. kép: A fazék, amit leborított állapotban találtak Jászfényszaru – Barátok tava lelőhelyen
3./ 102. kép: A 34. ház kemencéje Jászfényszaru – Szőlők alján
