Október 1-jén meghívót kaptam a két Szabótól. Szabó Imrefia Béla szobrászművész, a város díszpolgára, általános iskolai osztálytársam, a FÉBE tagja, és Szabó Tamás ötvös, a szegedi ÉremVerde tulajdonosa invitáltak Budapestre egy kiállítás megnyitójára.
A meghívást feleségemmel együtt elfogadtuk, és a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-termében október 4-én 11 órakor részt vettünk a Jelenetek a Tragédiából című kamarakiállítás megnyitóján.
A Széchényi-terem a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb terme, nevét a múzeumalapító gróf Széchényi Ferencről kapta. Ybl Miklós tervei alapján készült 1865-ben közadakozásból. Megújult formájában gyönyörű faburkolat borítja, falain körben a történelmi vármegyék címerei sorakoznak, központi dísze Széchényi Ferenc portréja. A terem zsúfolásig megtelt, jelentős sajtóérdeklődés kísérte az eseményt.
A megnyitón köszöntőt mondott L. Simon László, az intézmény főigazgatója. Véleménye szerint Petőfi Sándor, a lánglelkű, forradalmár költő üstökösként tűnt fel. A szintén 200 éve született Madách Imre munkásságára - Petőfi árnyékában - kevesebb figyelem irányul. Ez a tárlat a Madách-emlékév keretében valósult meg. Madách Imre műve, Az ember tragédiája ihlette Szabó Imrefia Béla szobrászművészt az éremsorozat megalkotására. A Tragédia 15 színének és Madách portréjának éremveretei Szabó Tamás ötvösművész szegedi ÉremVerdéjében készültek.
A Nemzeti Múzeum épületének történetéről is áttekintést kaptunk. A múzeumpalota országházi funkciója 1861-től állandósult, hiszen ebben az évben, majd 1865-66-ban a Képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig pedig a Főrendi Ház működött itt. Madách Imrét 1861-ben képviselővé választották, ezután maga is részt vett és véleményt nyilvánított az épület dísztermében tartott üléseken.
A főigazgató hangsúlyozta: a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára 1802-ben jött létre. Alapját a múzeumalapító, gróf Széchényi Ferenc – főként magyar és erdélyi pénzekből álló – mintegy két és félezer darabos gyűjteménye képezi. Az elmúlt két évszázad során a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, s ma már több mint 300 000 nyilvántartott tárgyat őriz. Az
ÉremVerde – az éremsorozat mellékleteként - megjelentette díszkiadásban Madách drámai költeményét, amelynek illusztrációit Szabó Imrefia Béla rajzolta. Az alkotók az éremsorozat és a kötet egy-egy példányát átadták a főigazgatónak, aki megköszönte, hogy a Nemzeti Múzeum gyűjteménye ezekkel is gazdagodott.
Az emlékév kapcsán Madách Imre életművéből a Nemzeti Múzeum kiállítást rendezett balassagyarmati tagintézményében, a Palóc Múzeumban „Nógrádból a halhatatlanságba” címmel. Ezt a FÉBE-tagok is megtekintik november 5-ei kirándulásuk alkalmával.
A köszöntő beszéd után Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója nyitotta meg a kiállítást. Elmondta: eddig hét alkalommal rendezte meg Madách Imre örökbecsű művét, Az ember tragédiáját, és mindig másként! Ahányszor újra elolvasta, mindig talált a drámában valami újat, valami fontos utalást, útmutatást a jövő számára. A színházigazgató szólt a mű megszületésének körülményeiről is. Madách 1859–60-ban írta meg élete főművét, majd kikérte Arany János véleményét, és javaslatait figyelembe is vette. 1864-ben, 41 éves korában Madách Imre meghalt. Művének 1883. szeptember 21-én a pesti Nemzeti Színházban tartott ősbemutatóját már nem érhette meg. Száz év múltával, 1984-ben a Magyar Írószövetség – tisztelegve Az ember tragédiája bemutatója előtt – indítványozta, hogy szeptember 21-e legyen a magyar dráma napja.
A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Fejér Vármegyei Alba Regia Szervezetének elnöke, Igari Antal mutatta be az érmeket. Ismertette az alkotók sokszínű munkásságát. Szabó Tamás ötvösművész a szegedi ÉremVerde vezetője, eredetileg közgazdászként végzett. Nagyapja, id. Szabó Géza rakta le az ötvösműhely alapjait, édesapja, Szabó Géza pedig aranykoszorús ötvösmesterként vezette azt tovább haláláig. Szabó Imrefia Béla tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szobrász- és éremszobrász szakosztályának, valamint a FIDEM-nek (a Nemzetközi Éremszövetségnek). Indulása szintén rendhagyó: tanítóként, rajztanárként dolgozott, majd posztgraduális tanulmányokat folytatott Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán és az Iparművészeti Egyetemen. Igari Antal kiemelte, hogy a magyarságtudat és a történelemszeretet már a kezdetektől jellemzi munkáit. Alkotásai: szobrai, domborművei, faragványai, öntött és vert érmei országon belül és határainkon túl is megtalálhatók.
A kiállításon bemutatott érmek előlapján Az ember tragédiája egy-egy színének jelenete, a hátlapon pedig Madách Imre portréja szerepel. A kiállítás interaktív része bemutatja, hogyan készült az éremsorozat. Az éremszobrász elképzeléseiről vázlatokat rajzolt, majd elkészítette az érmek gipszmintáit. Bepillantást enged a kiállítás az ötvösműhelyben folyó munkálatokba is. A vert érmek installálása érdekes: a tudás fájának „terméseiként” láthatók. Egy tárlóban az érmek öntött példányai is megtekinthetők.
Igari Antal megemlítette, hogy az ő kedvence az 1. szín (A Mennyekben), a 7. szín (A középkori Konstantinápoly) és a 13. szín (Az Űr) megjelenítése.
A kiállítást gazdagították Jankovics Marcell azonos című rajzfilmjének részletei.
Külön kiemelem, hogy az érmek nem megrendelésre készültek. Az éremszobrászt Madách főműve inspirálta az alkotásra. Megragadta a mű örökérvényűsége, különösen az, hogy aktuálisan a jelenkor emberének is szól.
Szerintem a Madách 200 sorozat Szabó Tamás ötvösművésznek és Szabó Imrefia Béla éremszobrásznak is elismerésre méltó alkotása. Nekem az összegző, záró érem tetszik legjobban, melyre a 12 történelmi szín került. Úgy gondolom, a szobrász közel fél évszázados művészi tevékenységét ez az éremsorozat koronázza meg.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
Fotó:
1./ Madách-portré (előlap)
2./ Madách-érem (összegző hátlap)
3./ A két Szabó az „éremfa” előtt
Néhány öntött érem a tárlóban:
4./ 1. szín – A mennyekben
5./ 7. szín – A középkori Konstantinápoly
6. 13 szín – Az Űr
7. 16 érem együtt
