2022

Szüret

Szüretelik már a szőlőt,
leszedik a fürtöket,
puttonyokba rakják,
kifröccsentik levüket.

Seregélyek felröppennek,
édes szőlőt csipkedtek,
szüretelő emberektől
távolabbra repülnek.

Megtelnek a gyűjtőkádak,
dolgos kezek megrakják,
vidáman és dolgos kedvvel
körbe-körbe táncolják.

Csordogál a szőlő leve,
ízleli a borgazda,
jó bor készül a nedűből
a terített asztalra.

Beletöltik a hordókba
sajtárokkal a mustot,
megérlelik a pincében
jövőre a finom bort.

1997. október

Halottak napján

Harang szól a temetőbe,
Halottaink emlékére.
Szólítanak szeretteink,
Találkozzunk mi itt megint.

Virágok közt gyertya-világ,
Bús, szomorú embervilág.
Békén, csendben beszélgetve,
Halottaink emlékét idézve.

Virágszagú temetőben,
Sok-sok ember merengően.
Ugyan mire gondolhatunk?
Emlékek közt lapozgatunk.

Értelmetlen sok-sok halál,
 Vajon kire, mikor talál?
Eljön egyszer majd az idő,
Számot adunk életünkről.

Gyertyaszálak lassan fogynak,
Az emberek is elindulnak.
A szerettek emlékeit,
Mind megőrzik a holtukig.
1990. október

Fotó: Krizantém

Elmúlás

Fáradt testem pihenni tér.
Mondd az élet mennyit is ér?
Számadást én nem végeztem,
Elvégzi ezt más helyettem.

Milyen furcsa, milyen sivár.
Elmúlt élet után ez vár.
Bús szomorú hétköznapok.
Így múlnak a sötét napok.

Emlékeim megkopnak már.
Gondolatom messzire jár.
Feledésbe merül éltem.
Beborul az ég fölöttem.

1990 november