2022

 A Jászsági Katholikus tudósító havi 26 oldalas kiadványt 1928-ban dr. Kele István (1881-1959) apát, esperes, jászberényi plébános és Müller Jenő (1886- ?) pusztamonostori plébános felelős szerkesztő alapította Jászberényben. Megjelent egyházközségi lapként 1928 januártól – 1943 februárig. Jászfényszarun a lapnak előfizetője volt Ngs. Danassy Mária tanítónő, aki 1911 és 1941 között 30 tanéven át tanított Jászfényszarun.

A meghívó bel lapján olvasható „Szeretettel meghívunk 1981. március 15-én 18 órakor kezdődő FIN* MEGNYITÓ ünnepségünkre, amelyet a községi könyvtárban tartjuk. Községi KISZ-Bizottság”
* Forradalmi Ifjúsági Napok (rövidítve: FIN), más néven „forradalmi tavasz” vagy „három tavasz” 1967–1987 között a KISZ által szervezett tavaszi ünnepségsorozat volt. A FIN keretében összekapcsolták a ’48-as forradalomra emlékező március 15-ét az 1919. március 21-i Tanácsköztársaságról és az 1945. április 4.-i a fasiszta megszállás alóli felszabadulásról való megemlékezéssel. (Wikipédia)

A képen elől balról jobbra haladva Molnár Anna művelődési házi igazgatója, Pető Ferenc, Cseszkó Imre és Bali Szabolcs láthatók.
A másik képen többek között Nádudvari László látható
Kép és szöveg: Tóth Tibor

   Írat hagyatékként kerül a Városi Értéktárba a most közétett levél. A boríték is megmaradt, így a postabélyegző kelte jól olvasható 1928. december 17-én került a postán feladásra. Ugyan azt nem tudjuk, hogy e levél hatására-e, de Kóródi Sándor egyike volt a jászfényszarui gazdáknak, aki elsők között traktort vásárolt.

 A háromszíntű közigazgatási rendszer felállításáról a tanácstörvény (1950: I. tv.) rendelkezett. A tanácsok megalakulása után a régi közigazgatási fogalmak (törvényhatóság, közgyűlés, főispán, alispán, polgármester stb.) is elvesztették értelmüket. A tanácstörvény szerint a tanácsok hierarchiájának élén a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok álltak. A következő szintjén a járási és a járási jogú városi tanácsok működtek, a legalsóbb szinten pedig a községi, városi és a (fő)városi kerületi tanácsok voltak. A tanácsok tagjait az állampolgárok négyévente közvetlenül „választották”. A Rákosi-korszakban nemcsak a helyi (községi, kerületi, városi), de a területi (járási, megyei, fővárosi) tanácsok tagjait is a nép választotta meg.

   A családi iratok között találtam (az értéktárba helyeztem el) nagyapám Tóth Sándor (1880-1942) Jászárokszálláson született, feleségével Gergely Terézia (1885-1938) és négy gyermekükkel Jászfényszaru határában a Peres dűlőben vettek 5 hold földet. A múlt század első évtizedében itt telepedtek le, építettek tanyát. 1916. augusztus 20-án a jegyzék (nyugta) szerint Weisz Adolf jászárokszállási kereskedőtől vett egy singer varrógépet 230 koronáért*, melyet két részletben fizetett ki. Az eladó 10 év jótállást, vállalt. A kornak egyik márkás varrógépe volt.
   Abban az időben több háznál volt varrógép, mert az asszonyok kötényt, gyerekholmit, kisebb javításokat maguk végezték. A varrógép kiszolgálta nagyanyámat, édesanyámat, majd édesanyám húgát is. A varrógép 106 év után, ma is működőképes unokabátyámnál van.

*1914-ben 1 kg búzaliszt 43 fillérbe, 1 kg nyers kávé 4 koronába került. A 230 koronáért 57,5 kg kávét vagy 535 kg búzalisztet lehetett venni. Átszámítva 120-140 ezer Ft-nak felet meg. 
   A Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) Jászárokszállási címszóban olvasható, a hitközség alelnöke Weisz Adolf volt.
Kép és szöveg: Tóth Tibor