2024

 Az elmúlt hónapban Nagy Istvánné született Tóth Ilona leányától Kisnémetné Nagy Ilonától két fényképet kapott a Városi Értéktár. Édesanyja is látható a fotón és még további két személyt tudott beazonosítani. Az egyik képen négy hölgy csirkekeltető gépek előtt állnak. A másik fotón egy férfi középen és a tojásból kibújt kiscsirkék láthatók. A felvételek több mint hatvan évvel ezelőtt a hatvanas évek legelején készültek.
   A fényképeken látható 5 személy közül egy fő Nagy Istvánné született Török Mária (1931-) még él. Megkerestem a Gondozási Központban, hogy többet megtudjuk a kép történetéről. Marika néni jó egészségben, fiatalosan fogadott. Rögtön megismert és közölte a férje apámnál tanulta ki a kovácsmesterséget. Ez számomra is új információt jelentett, mivel születésem előtt történt.

  1943 év Pünkösdjén június 12 vagy 13-án bemutatott (lehet mindkét napon) „A legszebb dal” című színdarab kapcsán emlékezünk Dugonics Györgyre. Dugonics Károly kovácsmester és Povázson Margit szülők gyermekeként 1924. január 13-án született.
   A negyvenes években, több darabban is szerepelt. 1945-től három évet jászfényszarui községházán adóügyi előadókét dolgozott. Ezt követően a földműves-szövetkezetnél könyvelő, főkönyvelő beosztásban dolgozott, a jogutód Jászsági ÁFÉSZ-től 60 évesen vonult nyugdíjba.   
   Közben közel ötévig a helyi pártbizottság titkári funkcióban, szerepet játszott a település fejlesztésében, ipartelepítésben. Több cikluson át tanácstagként, egy ciklusban VB tagként is végzett eredményes munkát.
   A színdarab előadásakor 19 éves volt, de élete végéig közösségi emberként tevékenykedett, szerette szülőhelyét, és ha lehetősége volt rá segített a hozzáfordulók gondjainak megoldásában. Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, 1986-ban megkapta a Községeinkért díjat is.
  A képen Dugonics György a második állósorban jobbról balra haladva a harmadik sötét öltönyben látható. Az elsősorban az álló pár baloldalán ülő fehérnadrágos, kopaszodó férfi Zingai Béla tanár, a darab rendezője.

Tóth Tibor
Fotó: Városi Értéktár gyűjteményéből

   A fénykép 1970-ben készült egy vasárnapon. Gödöllő felől érkezve a Palla tanya keresztúttól baloldalon a következő bekötő útig, mint egy öt hektár terület nyárfával történő beültetését és gondozását a Béke Tsz. KISZ szervezet tagjai vállalták. Az ültetés után még néhány évig a fák sorát kapáltuk. Mikor már nagyobb lomja lett a fának a fű sem nőt. Azóta 54 év telt el és legalább kétszer kitermelték a papír alapanyagát. Természetesen a munkálatok fejében a szövetkezettől pénz kapott a szervezet, melyet közösségi célokra legtöbbször kirándulás buszköltségére fordítottuk.

  Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő idézete alapján „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek...”
   Kovács Lászlóné Tóth Mária 70 évvel ezelőtt április 19-én született. Négy hónap híjával 65. születésnapja előtt hagyott itt bennünket.
   Jászfényszarun született, az általános iskolai tanulmányai után Hatvanban járt középiskolába. Az érettségi után rövid ideig a Jászberényi Volánnál adminisztratív munkakörben dolgozott.

   Dan Brown (1964-) amerikai regényíró, művészettörténész idézete alapján „Nem az hal meg, kit eltemetnek, az hal meg, kit már nem emlegetnek.”
   Tamus Béla 70 évvel ezelőtt Jászfényszarun, május 23-án született. Szinte napra pontosan május 20-án, 58. születésnapján hagyott itt bennünket.
   Jászfényszaru volt a szíve csücske. Itt éltele méltatlanul rövid életét. A középiskolás és főiskolás éveit töltötte akkor sem messze szülőhelyétől Hatvanban bejáróként, majd Gyöngyösön kollégistaként három évet. Itt szerzett 1975 júniusában növénytermesztői üzemmérnöki diplomát. A föld és az állatok szeretetét otthonról hozta, a pályaválasztását is ezek befolyásolták. Első generációs értelmiségiként szülei nagyon büszkék voltak rá, hogy tanult és taníthatták. A főiskolás évei után nem tudta volna máshol elképzelni az életét, mint Jászfényszarun.