Egyesületi
Mezei zsongás
Tücsökzene szól a réten,
táncot jár a fürjecske,
magasra szállt a pacsirta,
messze hallik éneke.
Szorgoskodnak a kis hangyák,
zsonganak a méhecskék,
ganajtúró bogaraknak
sosem elég a lepény.
Kergetőznek az őzikék,
ugrálnak is nagyokat,
erdőszélen legelésznek,
hogy megtömjék gyomrukat.
Tapsifüles ágaskodik,
hegyezi a füleit,
nem kell félni a puskától,
mert a vadász aluszik.
Ásítozik a gémeskút,
körülötte tehenek,
megszomjaztak a melegben,
friss kútvizet szürcsölnek.
Nyárfa alatt furulyázik
a gulyának pásztora,
futkározik hű kutyája,
a birkákat zavarja.
Csend honol az erdőn, mezőn,
így a nyárnak elején,
nyugalmat és békét áraszt
a virágzó tarka rét.
1999. május
Fotó:
Tarka rét
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
„Jászfényszaru községében megürült főbábai állomásra, mely 60 pft évi fizetéssel van összekötve, ezennel csőd nyittatik, kik tehát ez állomást elnyerni óhajtják, azok kellőleg felszerelt folyamodványaiknak a helybeli tanácsnál, az alulirt naptól számítva, 4 hét alatt leendő benyujtására felszólittatnak.
Jászfényszaru, dec. 12. 1857. A városi főbírói hivatal által.”
Budapesti Hírlap 1857. december 17. 288. számában jelent meg.
Tóth Tibor
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
Tavasz
Napsütötte délelőttön
enyhe szellő simogat,
sziromlevél hull a fáról,
beteríti az utat.
Illatoznak a virágok,
színesedik a határ,
röpdösnek a dolgos méhek,
mézzel telik a kaptár.
Daloskedvű kismadarak
rakják már a fészküket,
kergetőznek a nyulacskák,
hegyezik a fülüket.
Milyen jó, hogy újra eljött
a gyönyörű kikelet,
napsugara melengeti
a szerető szívünket.
2002. április
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
A helytörténeti pályázókról szóló sorozatunk előző részében a kiskundorozsmai második helyezett Tóth-Gulyás Zoltán Jánost mutattuk be. Vele holtversenyben szintén második helyezést ért el a budapesti Akadémiaújtelepen élő Berze Lászlóné Tusor Viktória, a FÉBE tagja.
Vityuka – ahogy mi hívjuk őt – valójában hosszú évek óta gyűjtögeti szorgalmasan a településünkkel kapcsolatos ismeretanyagot, valamint családi fotóit, amelyeket rendíthetetlen naprakészséggel rendez be meglehetősen terebélyes albumába. Bár értesült a pályázati lehetőségről, a mély elhatározás, hogy gyűjtését benyújtása és ezzel közreadja azonban mégsem érett meg benne, hiszen szerénysége, visszahúzódó természete el-eltántorította ettől. Azonban mikor a községünk tanyakutatása kapcsán találkoztam vele személyesen – két koronavírus-járványhullám között – feltétlen bátorításba részesítettem, hogy mindenképpen rendez össze munkáját, azzal, hogyha szükséges, akkor még a jelentkezési határidőt is meghosszabbítjuk. A támogatás nem volt hiábavaló, a vaskos anyag digitálisan is és dossziéba rendezve is időre megérkezett elbírálásra.
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
A Fényszaruiak Baráti Egyesülete Elnöksége
Előtte 14 órakor a Szent Kereszt |
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
Márkus Mária (1897-1979) a település első óvónője Márkus János (1863-1929) és Simon Szidónia (1861-1938) gyermekeként 1897. szeptember 16-án látta meg a napvilágot. Édesapja Pásztón kezdte a tanítói pályáját, 1890-től Jászfényszarun tanított. Itt alapított családot. 1914-től 1926-ig nyugdíjazásáig volt igazgató-tanító. A családi sír a Szent Kereszt temetőben volt. A lakóházuk a Hunyadi János út jobb sarkán, a Szabadság úttal párhuzamosan állt.
Márkus Mária óvónői oklevelét (69/1919) 1919. október 16-án a budapesti VII. kerületi Magyar Királyi Állami Óvónőképző Intézettében szerezte. Kisdedóvónőképző-Intézetet 1837-ben alapították Tolnán, és 1843-ban került Pestre. Az eredetileg egyesületi fenntartású intézet 1917-ben került állami fenntartás alá.
Szolnok vármegye tanfelügyelője engedélyezte Márkus Mária óvónőnek magánóvoda létesítését Jászfényszaruban. „… ezennel engedélyt adok arra, hogy Jászfényszaru községben magán jellegű kisdedóvodát állíthasson és tarthasson fent… Szolnok, 1934. február 26-án.” A magán óvoda ténylegesen 1934. április 23-án nyílt meg. Márkus Máriát 1939. január 1-től kinevezik helyettes állami óvónőnek, majd 1939. május 16-án állami segédóvónőnek. Rendes állami óvónő 1941. január 4-től. Az Óvoda állami kezelésbe való vétele 1948 évben történt, az óvónő számára ez kedvező volt, mert a fenntartási költségek ezen túl nem őt terhelték. 1956-ban nyugállományba vonult.
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
A Kiss József Helytörténeti Kutatócsoport (KJHK) által meghirdetett pályázatunk díjazottjainak sorában jelen számunkban a holtversenyben második helyezést elért pályázók közül a kiskundorozsmai születésű Tóth-Gulyás Zoltán János urat és pályázati munkáját ismertetjük.
Talán emlékszik a kedves Olvasó, hogy 2019 februárjában hírt adtunk a bajtársi településünk, Kiskundorozsma újratelepülésének 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatról (Mi Újság Fényszarun? 2019 márciusi szám). A szélmalmáról nevezetes község ma hozzávetőleg 15 000 főt számlál, de a török időkben teljesen néptelenné vált. Az újranépesedésre sokáig, egészen 1719 februárjáig kellett várni, amikor báró Orczy István bábáskodása révén nemes és vitéz Kálmán István vezetésével 23 jászsági (elsősorban Fényszaruról és Apátiról való) és palócföldi család (mindösszesen csupán 120 fő) vert tábort a dorozsmai domb körül, ott, ahol már évszázadokkal azelőtt is ősrégi templom állott. A megérkezettek között volt Kálmán Ádám is, Kálmán István kiskorú gyermeke, aki pályázónk, Tóth-Gulyás Zoltán János egyik ősapja volt.
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok
- A hirdetés mentése sikerült
- Szülőkategória: Hírek. programok